Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 1982/83. színi évadra - Színháztörténeti füzetek 73. (Budapest, 1984)

Színházak

KÖRSZÍN HÁZ/1958-1983

„Vakmerő és diadalmaskodó kihívások" — így jellemezte már tíz esztendővel ezelőtt a Körszlnhóz vállalkozásait Ortutay Gyula.

A görög klasszikusokkal induló színház negyedszázad alatt be|árta a világkultúra tájait. Shakespeare drámái közül az addig szinte elfeledett II. Richárd és a Troilus és Cressida került itt színre, vagy az alig játszott Corneille. A magyar drámairodalomból Petőfi: Tigris és hiéná-jának felfedezésszámba menő színpadra állítása. A huszadik századi irodalomból feledhetetlen előadásra adott alkalmat Thomas Mann: Mario és a varázslóba. A világszfnház térképének „fehér foltjait" töltötte meg színes tartalommal a finn Kalevala, a hindu Ramajana, a japán Csusingura, a török Karagőz, a bibliai Énekek éneke bemutatása. Hagyománnyá lett, hogy a nyári produkciók szokásaival szakítva, az emberi élet nagy alapgondolatait kibontó írások jutnak itt szóhoz a színpadon. (Isteni sziniáték, Elveszett Paradicsom.) Találóan jellemzi Hegedűs Géza a Korszínházat: „A legpatinásabb nagyklasszikus művek otthona a legszélesebb nézőközönség számára."

26. SOPRONI ÜNNEPI HETEK

1983. június 24-től július 17-ig