Molnár Klára (szerk.): Évkönyv az 1982/83. színi évadra - Színháztörténeti füzetek 73. (Budapest, 1984)

Színházak

Goldoni színházi reformja

(Részletek Illés Endre írásiból — 1956. május)

Goldoni művészetét már darabcímei elárulják. Egyik vígjátékinak címlapjára ezt írta: „II campiello” (A terecske). Tehát nem a hatalmas, ragyogó, ünnepélyes Szent Márk tér. nem is valamelyik gazdag piazza, csak egy velencei terecske. A legkisebb. Kedves, pletykás, fecsegő. kíváncsi, rögtön ajtóhoz-ablakhoz rohanó. Egy másik komédiájának címe: A kivéhiz. A harmadiké: A fogadósnő... Goldoni vígjátékait egy nagy felfedezés édes, remegő boldogsága járja át. A boldogság, hogy színpadiról kisöpörhette az álruhis, véres szerelmi bosszút, a sötét cselszövényt, a villogó tőröket, a hazug történelmet, s velük minden kacatot, a durva bohócröhejt és az értelmetlen bukfencet is, — helyükbe valami nagyon kedveset, meghatóan újat, ingerlőn ismerőst állított: a tündéri hétköznapot. Ezt a világot ő legszívesebben kisemberekkel népesítette be: szegényekkel és tisztalelkekkel.de ravaszkodókkal, ügyesekkel. széltolókkal is, meg kispolgárokkal, bugrisokkal. s olyan gazdagokkal, lovagokkal, grófokkal, akik pöffeszkednének, de már nem tudnak: az író s a játék leleplezi őket, s nem is éppen vígalmasan bírált, hogyne bírált volna Goldoni... Könnyen, elragadtatottan, szinte dalolva írt. ahogyan egy énekes énekel. Ahogyan csak Olaszországban tudnak énekelni..."

(Egy XVIII. sx-l. Goldoni-kiadásából)