Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)
A balettművészet megreformálói
bista színpadképe, “az első abszolút színpad Budapesten. Körök és négyszögek, síkok és vetületek - csupa Mária-üvegből, opálos átlátszóságban a fekete drapéria előtt.” 1^ Az antik történet játékos és ironikus felidézése, a jelmezek megkövetelte szinte gimnasztikus mozgások, a klasszikus balettek persziflázsa késztette a legélesebb állásfoglalásra a sajtót. Mert “Budapest most látott első ízben úgynevezett ‘abszolút rendezés’-t: most, 1927 végén! Amikor Moszkvától Párizsig alig akad nagyobb város, amely az abszolút színpad problémáival elméletben és gyakorlatban nem foglalkoznék. S már évek óta. Nálunk legföljebb Kassák Lajos folyóirataiban láthattunk néhány effajta reprodukciót. Nem csoda, ha nagyközönségünk rettenetesen értelmetlenül bámult ezekre a reális képzettársítások elől szándékosan kitérő, geometrikus díszletekre, amelyek Párizs népét tapsviharba ragadták el. Ily alkalmakkor tárul föl Budapest színpadművészete elmaradottsága a maga csupasz szörnyűségében. Mi még mindig az álrealizmus trivális világában élünk, ü 0 Az Orosz Balett tehát ezen az utolsó vendégjátékán - bár az új táncos sztárokat, mint Alice Nikitina és Serge Lifar, egyértelműen ünnepelte a közönség - végletesen megosztotta a magyar nézőket, mert korszerű programja eddig sosem látott éles fénybe állította a hazai balett - és színházi - élet korszerűtlenségét, az általános elzárkózást az újító művészeti törekvésektől. Mr JEAN BOR VÍGSZÍNHÁZ:
