Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

A balettművészet megreformálói

“A mai színház nem alkothat egységeset. A különböző erők, melyek egy előadásban közreműködnek, különböző elvek szerint cselekednek úgy, hogy összhang nem jöhet létre az egyes részek között.” ^0 Gyagilev zsenialitása azonban éppen ebben mutatkozott meg: ahogyan összefogta, és ahogyan képes volt együtt működtetni a különböző művészeti ágak kimagasló tehetségeit.

Az együttes harmadik, 1927-es vendégjátékán egy szinte teljesen kicserélődött társulat és egy egészen másfajta újításokban jeleskedő Orosz Balett lépett fel a Városi Színházban. Gyagilev, akinek 1918-at követően teljesen megszakadt a kapcsolata az orosz művészek rendszeres utánpótlását biztosító anyaországgal, a 20-as évektől a nyugat-európai zenei és képzó'művészeti avantgárd irányzatainak legjobbjait vonta bele a színházi munkába. Az 1923-ig még “otthonról” érkező fiatal táncosok közül pedig azoknak az alkotói munkáját támogatta, akik csatlakozni tudtak ezekhez az avantgárd irányzatokhoz. Gyagilev tehát - miután Fokin már az I. világháború előtt eltávozott az együttestől, Nizsinszkij pedig a világháború végére mentálisan örökre összeomlott - e fiatal koreográfusok kísérleti műveit hozta el Budapestre az egyetlen régi Fokin koreográfia, a most is sikeres Poloveci táncok mellett. Massine, Nijinska és Balanchine újfajta táncfelfogást képviselt, nem csupán a balett hagyományos határainak bővítését, hanem e kánonok átformálását és újraírását. A 20-as éveknek ez a hagyományokat maga mögött hagyó újfajta korszerűsége - témaválasztásban, táncnyelvben, műfajokban, muzsikában és szcenikában - meghökkentette a budapesti nézőket, legalábbis azokat, akik a régi együttest várták. A nagyközönség így meglehetősen hűvösen fogadta a társulatot, és ez a sajtóban szokatlanul heves kifakadásokat váltott ki. A sajtó ugyanis a hazai kulturális élet egészének kon