Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

A balettművészet megreformálói

lett magának a színháznak is.” ^ Pedig a várakozás sem volt csekély, hiszen 1912-re az együttes híre bejárta egész Európát. Mégis döbbenetes hatást tettek a közönségre - pedig a Népopera színpada és szcenikai lehetőségei akadályozták is néhány balett díszletének felállítását -, mert “Amit produkáltak, az mindent felülmúlt, amit róluk magunknak elképzeltünk. Pedig az elképzelésünknél Reinhardtnak, e csodás színpadi varázslónak produkcióit vettük alapul. F o k i n a koreográfusuk. Egy nagyszerű fantáziájú tánc-zseni, amilyen háromszáz évben csak egy születik.”^ A korabeli közönség tehát valóban azt érzékelte és értékelte, hogy az orosz balett korszerű színházat nyújt. “Nem a régi divatú láb technika csillogtatását, hanem az emberi test nemes vonalú hajlásainak plaszticitását élveztük táncukban, amely mintegy áthidalása a klasszikus és modern táncművészetnek. Megtartották a formákat s az olasz táncművészet egyéb hagyományait, de nem alacsonyították le magukat lélektelenül mozgó gépekké, táncoló bábukká. Eldobták az idejüket múlt sallangokat, s új tartalmakat öntöttek a már-már elavultnak hitt keretekbe. Előadásuk nem a régi értelemben vett balett, hanem táncos mimodráma.

A merevvé stilizált fagyos gesztusok helyett húsból és vérből való emberek kissé idealizált, de mégis emberies mozdulataival fejezik ki az érzelmeket, gondolatokat, nem csak érthetővé teszik, de sokszor megdöbbentő drámaisággal is játsszák meg a szöveget. Az elevenen lüktető, erősebb hatású helyeken nem egyszer elfelejtjük, hogy voltaképpen balettet nézünk, s teljesen átadjuk magunkat a dráma izgalmainak.”

A társulat repertoárja - a két felvonásos A hattyúk taván kívül - Fokin egzotikus, neoromantikus és folklorisztikus egyfelvonásosaiból állt, valamint az Armida pavilonjából, amely a magyar közönségre - a szokványos-hagyomá-