Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az európai modern tánc vezető személyiségei

veszi körül. A ‘személy’ megnyilatkozása - az édes kifejezésétől a borzalomig - nem egyéb, mint természet, mint néptáncszerű kitörése egy szenvedélyességnek, egy akarásnak. Csak a mű szólhat a nagy közösséghez és teljesítheti a művészet értelmét.”^ Lábánt a 30-as években azonban már fó'ként a nagy tömegeket mozgató csoportkompozíciók érdekelték, de emellett az új tánc “sokszerűségét” is védelmezte, amikor azt vallotta, hogy az új színházi táncnak magába kell olvasztania a mozgások sokféleségét. “A balett ma már csak azokat tudja teljesen lekötni, akik megelégednek azzal, hogy technikai produkciót látnak. A balett már elavult, s a színházakban egy új tánctechnikának van jövője. Az új színházi tánc a mozgásművészet harmonikus törvényein épül fel, s magában egyesíti majd a balettet és az akrobatikát is.” ^9 \ balett és a modern tánc szintézise azonban még váratott magára, hiszen a “modernek” eddig a balett esztétikájának ellenében fogalmazták meg törekvéseiket. Hogy hová jutott a 30-as évekre a balett belső reformja, arról a legfontosabb társulatok vendégjátéka alapján ugyancsak képük lehetett a budapesti nézőknek.

i