Fuchs Lívia: A tánc forradalmárai. Vendégszereplők 1898 és 1948 között. Bajor Gizi Színészmúzeum, Budapest 2004. március 19 - május 2. (Budapest, 2004)

Az amerikai modern tánc előfutárai

egész teret elöntő fények és színek hatása azonban mégiscsak beépült a pesti nézők emlékezetébe. Erről tanúskodnak az 1900-as évek elején a pesti mulatókban megszaporodó szerpentintáncosnők, majd az újságokban ugyancsak egyre gyakrabban feltűnő szerpentintánc festmények és rajzok, de ezt mutatja Pékár Gyula 1901-es tánctörténeti előadása is, amely az első magyar filmhez készült. A 200 képpel és 24 filmbejátszással illusztrált ismeretterjesztő előadásban szerepeltek Loie Fuller mozgófényképei, de azért Pékár feltette a kérdést: “vajon művészet-e a Loie Fuller tánca? A legmodernebb iránya ez Terpszikhorének - itt már nem is az ember, hanem szövet és színek táncolnak. Nem művészet ez a klasszikus értelemben, hanem azért szép: gyönyörű diadala a mai gépvilág technikájának.”'7 Nirschy Emilia, a Magyar Királyi Operaház balerinája szerint, amit Fuller tesz, nem művészet, sőt, nem is tánc. De “Lói Füllentek volt egy nagy mentsége: ő nem is akart táncolni. Ő megelégedett apró elmozdulásokkal s szerepét átvette a világosító, a reflektor kezelője, aki sokkal nagyobb művésze volt a

11