Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)
Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk
Ulrich Folytatnom kell. Nelke Igen, nekem is, nekem biztosan. Sesam Fia most megkérdezne valaki. De senki sem kérdez meg. Természetesen nem. De ha nekem be kellene mutatkoznom önöknek. Örülök, hogy mi itt, szemtől szemben. Ez így egészen más helyzet, ebben van némi esély. Számomra, azt hiszem, ez jobb, mintha önök csak úgy a papírjaimat, amelyek rossz színben tüntetnek fel, és éppenséggel nem is rólam szólnak. Azokból nem tudják meg, ki vagyok. Vagy csodálkozni fognak, szinte látom, mennyire, hogy merhet valaki egy ilyen életrajzot... És ha még van idejük, a hiányosságok is feltűnhetnek önöknek, amelyeket megpróbáltam ugyan ügyesen elrejteni, de az olyanok, mint önök nem hagyják magukat egykönnyen becsapni, hiszen már akkor átlátták az én szánalmas trükkjeimet, mielőtt én még kigondoltam azokat. De szeretném önöknek elmagyarázni, hogy milyen vagyok. Mindig megvolt az oka, hogy miért ezt az életutat választottam. Hibák olykor-olykor természetesen adódtak, de utak, irányok és közben véletlenek és felismerések is. Tanultam valamit, bár aztán valami mást csináltam. Ela Nem jó túl gyakran az órára nézni. Ez megbosszulja magát. Megpróbálom lehetőleg minél tovább kibírni, hogy ne nézzek rá, hogy kellemes meglepetés érjen, mert már sokkal későbbre jár, mint gondolom. Többnyire az óra nyer, és sokkal korábban van, mint gondolom. Kevés VUáns-iínhái * 2002/4-5 tennivaló akad, de a főnökök a közelben vannak, ezért nem ülök le. Állok a pult sarkánál, és nézek ki az ablakon. Nem bírom rávenni magam, hogy letöröljem a port, amit senki se lát. Úgyis azonnal poros lesz megint. Majd holnap megcsinálom. Készen állok. Én itt készen állok, de senki sem jön be. Kint megy a tévéprogramom. Beleég az ideghártyámba. A szemközti üzlet egy kávézó, vörös felirattal. Ez később olvasható lesz a retinámon. Ez a felirat. Gala Álmok? Ulrich Néha. Fázisokban, néha. Aztán sokáig semmi. Többnyire termekről, lakásokról, pincékről, folyosókról. Én mindig a fal mentén. Gala Mint kisfiú. Mint ahogy ebben a képeskönyvben kinézett. Ulrich Sohase kalauz, sohase rendőr. Szerettem boltost játszani. Élelmiszerboltost, akinél fasírt kapható zabpehelyből és csokoládéból. Ez talán nőies egy kicsit. Sesam Meg kell tanulni kisvállalatnak tekinteni önmagunkat. Az embernek jó irányba kell állítani magát, és éberen át kell gondolnia, hogy hova akar eljutni. Aki keveset vár el az élettől, az keveset is fog kapni, aki nagy terveket sző, az jut előbbre. Fiinni kell a saját erőnkben. Ez nagyon fontos. Nem szabad mindig a minimummal megelégedni, ennek persze ára van. Ez a kockázat. Ela A saját életem rabja vagyok. De ez legalább az enyém. Gala Ennél a vállalatnál mi alakítjuk a dolgokat. Az ön számára. Gesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk
