Tompa Andrea (szerk.): Világszínház. 4 dráma. 50 éves az OSZMI (Budapest, 2002)

Gesine Danckwart: Mindennapi kenyerünk

fogadtam el egy munkát, amely a jövőt hordozza méhében. A képesítésem a barátságosságom, igen, de soha nem lehet tudni. Az egyik meetingen egy lefűzőmappával ülök a teamben, és kiosztok egy címlistát, amit én állítottam össze. Nagyon barátságosak velem, és mindenki megköszöni a kávét. Tulajdonképpen ez egy olyan team, amelyben mindenki főz egyszer-egyszer kávét, de valahogy mégis mindig én vagyok az, aki kávét főz. Ha elég sokáig tartom magam, részt vehetek a karácsonyi ünnepély szervezésében, ott majdcsak feltűnök valahogy. És onnan már csak egy kis ugrás a gyakornokság a PR-területen.

Ulrich Én mindig azokat a dolgokat csináltam, amiket csinálni akartam.

Gala Soha nem voltam alkalmazott.

Sesam Az ember vagy munka előtt, vagy munka után van.

Nelke Úgy érzem, a bőröm már nem tud lélegezni.

Sesam Most még egyszer átgondolhatja, kire akar tenni. Minden telephelyen kiegyensúlyozott viszonyt kellene teremtenie. Kérem, most döntsön. Én is egy lehetőség vagyok, de döntsön maga. Már bizonyára eleget tapasztalt, és gondoljon arra, egyszer dönthet anticiklikusan is, kockázatot vállalva és korát megelőzve. Ha a nyertesekhez akar tartozni, most az egyszer nem a szimpátia vagy a részvét alapján kellene döntenie, ezeket tartsa meg magának, ha továbbra is a takarékoskodókhoz akar

Vilátniínhái * 20U2/4-5

tartozni, kérem, döntsön! Már késő. Most megint elmulasztott egy lehetőséget, megint elkésett. Egy kicsit gyorsabbnak kellett volna lennie,

Ulrich Az én szakmámban a tudás minden évben 60%-ban megújul.

Sesam De valami volt ma reggel.

Gala Az ember egyszerűen már nem is tudja, miért csinálja mindezt.

Ulrich Most egy Intercityn ülök, ma ez az irodám. Jól nézek ki, ugye? Egy kicsit úgy, mint a perfekt vő, ha ez valakit érdekelne. Mellettem csupa perfekt vő. Én egy hatékony célszemély vagyok a színvonalasabb áruk számára. Most azt szimulálom, hogy nem hallok semmit, hogy nincs térerő, mert egyszerűen nincs kedvem telefonálni. Először decensen, majd idegesítően ujjongva jeleznek a többiek mobiljai. „Nem tudja elhallgattatni a szar készülékét?" Időpontokat egyeztetnek, érkezési időkről adnak tájékoztatást. Én csak néhány jegyzetet készítek gondolatban. Egy beszélgetés ül előttem, valami árucsere. „Ez menni fog,” Semmi vész, csak ne csináljon az ember feleslegesen gondot magának. Nincs olyan hiba, amit ne lehetne kijavítani. Nincs egy bizonyos testsúly, amit mérnem kell, csak jelen kell lennem. Jó vagyok, biztos, hogy jó leszek. Örülnék egy otthonnak, ahova visszatérhetnék. Stop. Olyan vagyok, mint mindenki. Egyre jobb, ha előre nézek. Van valamim, amire

Gesine Danckwart / Mindennapi kenyerünk