Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Marosvásárhely
MONICA SAVULESCU Özönvíz előtt Egy üres szobában (fehér falak, a meghittség hiányának nyomasztó csendje) hallgatagon és letargikusan ül egy férfi és egy nő. A férj, Havadi Lajos, valamikori gyáros - akit tönkretett az 1936-os gazdasági válság, és Bukarestbe menekült hitelezői elől - most könyvgyűjtő. A feleség reszketve várja a szembesülés pillanatát bátyjával, aki megőrzésre rájuk bízta a pénzét, amit Havadi gátlástalanul könyvvásárlásra költött. A feleség az egyetlen a családból, aki tudja, hogy honnan származik a pénz: illegalitásban lévő kommunisták összegyűjtött tagdíja. A helyzet kétségbeejtő. A házaspár a hosszú, szótlan órák óta, belső őrlődésben éli meg kétségbeesését. Sári - a parasztlány, akit azért hoztak fel faluról, hogy gyermekükre felügyeljen - a gyerekkocsit fel-alá tologatva szomorkás, keserű dalba kezd. Úgy tűnik, a dalnak sosem lesz vége. A gyerekkocsi kerekeinek monoton kattogása hallszik a csupasz padlón. A lány, néhány pillanatnyi csend után, az ablakon kipillantva pár taktust énekel egy külvárosi nótából, mintegy az öntudatlan adaptáció jeleként. A dallam az ég magasából alázuhanó madárhoz hasonlóan elhal. Rendezőileg tökéletesen előkészített terep a tragédiának, amelynek légköre még a pórusokon is átszivárog. Aki látta Illyés Kingát a falusi lány szerepében, valószínűleg újraértékeli a realizmust, amelynek segítségével vitathatatlan értékű színészi alakítások születtek. Aki részese volt ennek a színházi élménynek - Harag György rendezésében és Florica Malureanu díszletében -, azt egy olyan előadás valósága érinthetett meg, amelyet a koncentráció, a természetesség, a hiteles légkör keltett életre - magnószalag, harmonikus, festett díszletek művisége és előre kiszámított színházi gesztusok nélkül. Nagy István darabjának tragikus cselekménye - amelyet legelső alkalommal 1936-ban vittek színre - életszerűen keresetlen. A Havadi család házába megérkezik egyik hitelezőjük: Darkó. Hozzájuk költözik, feléli azt a keveset is, amit Havadiék még össze tudnak kaparni, és mindaddig nem hajlandó elköltözni, míg a kölcsönt vissza nem kapja. A szélsőséges
