Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szatmárnémeti

Hamlet, először

35

vállaló hős, a kételkedő elme és a mélyen érző ember vonásait. Ifjúi szenvedély és férfias tragikum, érzelmi mélység és az értelem lobogása egyaránt jelen van játékában, bár Hamletje leginkább erkölcsi és eszmei fölényével magasodik igazán hőssé. Csíky a shakespeare-i jellemzés mélységei felé tör, s az átgondoltság mellett különösen szép drámai dikciójának van nagy szerepe abban, hogy a szöveg páratlan gondolati és - nem utolsósorban - lírai gazdagságát felszínre tudta hozni. Alakításából a gondolkodó Hamlet belső küzdelme marad meg bennünk legerősebben, szenvedélyességében már kevésbé éreztük a shakespeare-i áradást és erőt, a szenvedélyes pillanatokban ezt bizonyos romantikus hév pótolta (mintha emlékezetes Ruy Blasalakításának romantikája tért volna vissza ilyenkor hangban és mozgásban). A jellem vonásainak az a magas művészi szintézise tehát, amelyre Csíky törekszik, a bemutatón még nem forrott ki, főleg az ötödik felvonásban, ahol egy külsőleg lehiggadt Hamlet tér vissza Angliából, hogy sorsának elébe menjen. Itt már józan szenvedély, hősi és tragikus elszántság teljes szintézisét kívánja a szerep, ajellem fejlődése ez, s Csíky Hamletjének ezt az utat kell még megtennie.

Egy Hamlet-előadás sikerének legfőbb próbaköve kétségtelenül a főhős, a dán királyfi jellemének színpadi ábrázolása. Mégis, Hamleten kívül ez a legnagyobb Shakespeare-tragédia még néhány fontos szerepet vonultat fel. Csíkynek jó partnere volt Ács Alajos vonzó egyszerűséggel megformált Horatiója. Ophelia szerepében Elekes Emma tehetsége kitűnően érvényesült első jeleneteiben. Naiv bája, ártatlan jóhiszeműsége, amellyel szüntelenül intrikákat szövögető apja terveinek engedelmeskedik, meggyőző volt, s őszinte fájdalma is a „Vonulj kolostorba"-jelenetben. Ophelia megőrülését már kevésbé győzte drámai erővel. Két olyan - kétségtelenül problematikus - jellemre pedig, mint Claudius és a királyné, jóval kevesebb gondot fordított a rendezés.

Claudius udvaroncai közül az ősz Poloniust Deési Jenő érdemes művész alakította, inkább a kicsinyes, öregesen buzgólkodó, mint a fondorlatos eszű főkamarást hangsúlyozva benne (talán kissé túlzottan is). Rosencrantz és Guildenstern: Vándor András és Köllő Béla udvaroncok voltak valóban, bár Köllő Béla kissé merev a nem éppen reá szabott szerepben, Vándor András kissé egyoldalúan „kényeskedő" s egyformán sima arcot mutató, akár Claudiusszal, akár Hamlettel szemben. Az előadás egyik kiemelkedő alakítása volt Cseresnyés Gyula eleven népi alakra formált, bölcs és elmés sírásója.

SZATMÁRNÉMETI