Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag Édes Annája 255 Tartalmilag viszont ez a két előadás is felismerhetőleg összetartozik. Mindkettő a kiszolgáltatottságról szól: az Édes Anna az egyes ember, Kao Hszicsien „komikus lírai életképe" pedig egy közösség kiszolgáltatottságáról. Talán ezt a kérdéskört zárja le Harag György utolsó rendezése, a marosvásárhelyi román nyelvű Cseresznyéskert, melynek „időalagútja" az ember földi útjának végét példázza, a teljes kiszolgáltatottságot és az örök megnyugvást. Azt, hogy nincs tovább. Itt - nincs. Harag György nem egyszerűen színre állította Kosztolányi Dezső regényét, hanem a regény alapján, részleteinek, epizódjainak, szereplőinek felhasználásával drámát szerkesztett. Az emberi kiszolgáltatottságét, melynek alapját a társadalmi különbségek (cseléd-uraság) jelentik, de ezeknél még súlyosabbak, nyomasztóbbak a tehetetlenségből fakadó lélektani mozzanatok. Ez utóbbiak adják Anna kezébe a gyilkos kést; az előadás a tragédiához vezető folyamat ábrázolása. Ez határozza meg a regénybeli epizódok kiválasztását, ezáltal alakulnak azok egy tragikus stációdráma állomásaivá. Kosztolányi Dezső regényének lényege - a közhiedelem szerint - a cseléd lázadása az úrnő ellen. Ez azonban, ha igaz is, legfeljebb csak egy szociológiai tanulmány témája lehetne, de mivel sem a regény, sem a dráma nem elsődlegesen szociológiai vonatkozásai miatt érdekes, önmagában a legvalósabb társadalmi alap sem elegendő ahhoz, hogy a cseléd által elkövetett gyilkosság irodalommá váljék. Irodalomként ez a történet másról szól. Például két ember, pontosabban két magányos ember lelki konfliktusáról. A két embert, Édes Annát és Vizynét, éppen magányosságuk köti sorsszerűén egymáshoz. A cseléd magányossága társadalmi evidencia. Helyzetéből adódik. Anna esetében ehhez sajátos alkati, lelki készség is társul. (A magány elől menekülve temetkezik a munkába, fejleszti csodálatot ébresztő szorgalmát.) Vizyné magányossága társadalmi helyzete szerint kevésbé természetes, egyéni sorsa szerint azonban lehetséges. (Gyermekét elvesztette, férje hideg, közömbös iránta, barátnőivel sincs mélyebb kapcsolata.) Ő talán Annánál is magányosabb. Innen ered nagyfokú figyelme a cseléd iránt, így lesz a cselédprobléma valóságos megszállottja. A cseléd iránti figyelme természetesen nem nélkülözi a társadalmi, a szociológiai elemeket, a cselédügy úriasszonyként érinti, foglalkoztatja, ezen túlmenően azonban Vizyné nemcsak azt szeretné, ha példás, rendes cselédje lenne, hanem azt is, hogy a cseléd - emberként - az ő tulajdona legyen. Birtokolni akarja! Társadalmi helySMBADKA-ÚJVIDÉK
