Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Szabadka-Újvidék
Harag György választása 24! ellenpont! - az egyik szolgálólány, majd a ragyásképű Tyelegin ugrik a tükör elé, az utóbbi azonban szomorúan odébb áll, mert a már tudott rútságot sem kellemes újból felfedezni. Folytatódik a rögtönzött divatrevü. Megjelenik Ványa, aki az első pillanatban - egészen természetes, hiszen most is a professzort szidja - észre sem veszi a kellemes női foglalatosságot. De amikor felfigyel rá, azonnal csatlakozik: egy zöld ruhát kap magára, illeg, bájolog a tükör előtt, miközben mindannyian hangosan nevetnek, jól érzik magukat. A játék hevében még össze is ölelkezik Ványa és Jelena, s csak néhány pillanat múlva eszmélnek fel. Ványa zavartan távozik, bejelenti: szép rózsái vannak, köt egy csokrot belőlük. Jelena és Szonya megint kettesben maradnak, a lány csacskán bevallja, hogy szereti Asztrovot, teheti, most már barátnők Jelenával. Jelena felajánlja, hogy majd ő beszél a doktorral. Szonya lelkesen elfogadja az ajánlatot, nem veszi észre, hogy Jelena Andrejevna nem kizárólag és nem elsősorban az ő érdekében akar találkozni Asztrovval. Nem látja azt a mozdulatot, nem érzi azt a hangsúlyt, amely barátnőjét elárulhatná, Jelena ravaszul a csúnyácska Szonya ügyét elintézendő vállalkozik a közvetítő szerepre. Amíg egyedül van, Szonya a doktorért ment, Jelena ideges, a függőágyba ül, azonnal felkel, iszik, majd az egyik oszlopról leveszi az ott lógó vastag kötelet, maga köré tekeri, a kötél végével megcsapkodja magát („Gyötör a lelkiismeret. .de vezeklése nem őszinte. Gyorsan visszaül a függőágyba. Időközben feltűnik Asztrov, a nyaka mögött, a vállára fektetve és két kezével átfogva, mint ahogy a vadászok viszik a puskát, hoz valamit: térképet, amelyet néhány lépésre Jelenától a földre terít, és kezében egy mutatópálcával nyájasan a nő felé fordulva, magyarázni kezd. Néhány mondat után, a nő felé nyújtja a kezét, kéri, álljon fel, lépjen közelebb. Jelena mintha néhány percig gondolkodna, majd szót fogad. Asztrov a térképhez vezeti és a mellette álló Jelenának mondja: „Most nézzen ide, ez a mi járásunk képe, ilyen volt ötven évvel ezelőtt..Ekkor Jelena elhúzza a kezét, Asztrov tovább magyaráz, tekintetét a térképre szegezi, de a hangjában már érezni, tudja, Jelena Andrejevna nem figyel rá, a nőt nem érdekli, amit ő mond. A földről lassan felemelve tekintetét a nő szemébe néz és a lehető legnagyobb monotóniával, szinte gépiesen folytatja a magyarázatot, majd nyíltan megmondja: „Látom az arcáról, hogy nem érdekli." Jelena ezt a pillanatot használja fel, hogy előrukkoljon a vallatással. „Egy fiatal személyt érint a dolog..." - kezdi, s míg ő Szonyáról, beszél, Asztrov mereven néz a szeme közé. Jelena láthatóan zavarban van, érzi, hogy a doktor tudja, Szonya ügye Jelenának nem szívügye. A nő gyorsan a függőágySMBADKA-ÚJVIDÉK
