Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szabadka-Újvidék

Harag György választása 231 akárcsak a többiek, mégsem fogták fel, könnyelmű, furcsa emberekként semmit sem tettek önmaguk megmentése érdekében. (Lopahin: „Bocsána­tot kérek, de ilyen könnyelmű népeket, mint önök, ilyen járatlan, furcsa em­bereket én még sohasem láttam. Világosan és félreérthetetlenül megmagya­ráztam, hogy a birtokuk...") Ettől komédia a Cseresznyéskert, pontosabban, mivel mégiscsak pusztu­lásról van szó, tragikomédia a Három nővérrel ellentétben, amely Harag György rendezésében is - akárcsak Csehov megjelölésében - dráma. Mintha a Három nővér alakjait rajtuk kívül álló erők sulykolnák a lelki enyé­szet ingoványába, a Cseresznyéskert szereplői pedig önpusztítóként, siettetik sa­ját katasztrófájukat, szántszándékkal adják meg magukat. Tehetetlenségünk, pontosabban öntudatlanságunk tragikomédiája Ha­rag György előadása. Vány a bácsi - Aládúcolt életek Harag György Csehov-triptichonjának harmadik darabja az értelmetlenül élés komédiája. A bemutató után különféle könyvekben magyar Csehov-előadások fotóit nézegettem. Meglepődve tapasztaltam, hogy csak a színészek szemeit né­zem. A tekinteteket jegyeztem meg, ezekre emlékeztem. Hegedűs Gyuláé­ra, ahogy Sabelszkijként - az Ivanov ban - félrebillent fejjel, botra támasz­kodva néz szemgolyóival feldúcolt mázsás szemhéjai alól. Varsányi Iréné­re, ahogy Anna Petrovnaként állát alsókarjára fektetve a szeme alatti sötét árnyék folytatásába mereng, ugyanabból az 1923. évi vígszínházi Ivanovból. És a többiekre. A nővérekre. Gombaszögi Fridáéra, Varsányi Irénére, Fejes Te­riére, Mezei Máriáéra, Dajka Margitéra, Kiss Manyiéra, Tolnay Kláriéra, Békés Ritáéra, Ruttkai Éváéra, Pap Éváéra, a Szásákéra, Annákéra, Jelenákéra, Má­­sákéra, és a férfiakéra. Ezek a szemek bánatosak, révedezők, merengők, messzenézők, sehovánézők, szépek és fájdalmasak. Emberiek. De csak szemek, melyekből hasztalan próbálom megfejteni a Csehov­­művek közeli és régebbi előadásait, hogy milyen hangszerelésűek voltak, pasztell-szomorúak, fájdalmasan-nosztalgikusak, hisztérikusan elvágyó­dok vagy másmilyenek. Hogy sikerül majdan megfejtenie valakinek az Újvidéki Színház Ványa bácsi-előadását, aki csak a fotókat nézi, anélkül, hogy élőben látta volna Ha­rag György rendezését - ötlik fel bennem. Mit mond Várady Hajnalka, Da-SZABAD KA-ÚJVIDÉK

Next

/
Thumbnails
Contents