Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szabadka-Újvidék

SZABADKA-ÚJVIDÉK

228

GEROLD LÁSZLÓ

előzőleg fehér mellénye zsebéből előveszi aranyóráját, felkattintja fedelét, rápillant, az órát nyugodt mozdulattal visszasüllyeszti -, akkor megmarkolja a homokfutó rúdját: maga felé fordítja, és megszólal: „Most már igazán határozni kell, az idő nem vár. Akarják a parcellázást, vagy nem akarják? Választ kérek, a legrövidebbet: igen vagy nem? Csak egy szót!"

Az eredmény ugyanaz, mint a gyerekszobában volt: nem veszik komolyan. Egyszerűen sem Ranyevszkaja, sem Gajev nem engedi, hogy a tudatáig jusson el, amit Lopahin mond.

Miként az első felvonásban a gyerekszoba, úgy a másodikban ez a kétkerekű kocsi a főszereplő.

Először Ljubov Andrejevna és Gajev illúzióinak jelképeként kap drámai szerepet a homokfutó. Mozdulatlanul, félrehúzva áll az erdő szélén, csak Lopahin képes mozgásba hozni - maga felé fordítani.

Másodszor, amikor Trofimov, a filozofálgató vén diák ülteti fel rá szerelmét, Anyát és „Legyen szabad, mint a szél..." biztatással, lelkesedéssel megindul vele, de csak egy rövid távon húzza-tologatja előre-hátra, hiába ismétli: „Legyen szabad, mint a szél...", ha gyatra, ide-oda-kis-szabadság csak, amit fel tud kínálni.

Illúzió.

Szellemes rendezői replika Trofimov fellengzős mondatára: „Egész Oroszország a mi kertünk!"

Nem hiszem, hogy a rendezőnek szándéka lenne vitatkozni azokkal, akik a Cseresznyéskert eszmeiségét épp Trofimov tirádáiból olvassák, következtetik ki. ("Az emberiség halad, és egyre tökéletesíti a képességeit. Ami ma még elérhetetlen számára, valamikor mégiscsak a hatalmába keríti, csak addig persze dolgozni kell, mert csak így lehet elérni a célt... És teljes erővel segíteni azokat, akik az igazságot keresik...") Tény azonban, hogy ezzel a felvonászáró jelenettel saját véleményét is - adalékként a mű értelmezéséhez - közli az újvidéki Cseresznyéskert rendezője.

A harmadik felvonásnak nincs olyan egyértelmű főszereplője, mint az előző kettőnek a gyerekszoba, illetve a homokfutó.

Ez a felvonás a rövid jelenetek mozaikja.

Házimulatságra készülődnek. A magasból leeresztik a díszes gyertyatartókat, meggyújtják a gyertyákat, három oldalon székek sorakoznak, vendégek foglalják majd el őket, behúzzák a hatalmas csipkefüggönyt, mögötte foglal helyet a zenekar.

Szól a zene, a táncosok, pár-pár utáni bevonulása - óhatatlanul emlékeztet a piknikre menetelők felvonulására - az ünnepélyesség demonstrációja.