Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Szabadka-Újvidék

Harag György választása

219

másodmagammal vagyok, akkor olyan vagyok, mint a többiek. A társaságban azonban zavart leszek... és mindenféle marhaságokat beszélek.")

A felvonásnyi terjedelmű expozícióval a rendező beindította az előadást, meghatározta menetét. Gyorsan váltakozó ellentétes hangulatú jelenetek labdáznak a nézővel, aki, miután ráhangolódik a vele folytatott játékra, a folytatások során meglepődve tapasztalja, hogy a további felvonások menete szinte hagyományosan sima.

Az előadás nélkülözi a szélsőséges hangulatváltozások eddigi sebes menetét, majdhogynem csupán a dráma közvetítésére, interpretálására vállalkozik. Igen ám, csakhogy az ilyen expozíció után a folytatás sem kanyarodhat vissza a megszokott, kizárólag tolmácsolásra szorítkozó módszerhez.

A látszat - ismét - csal.

Az első felvonás meghatározza a Három nővér előadásának folytatását is. A változás látszata abból következik, hogy rövid jelenetek helyett nagyobb blokkokból áll össze egy-egy további felvonás. Majd csak a zárójelenetben tér vissza az expozíció mozaikszerűsége.

Sehol senki. A kert üres. A sáson túl sem látszik senki. Csak a nagy ebédlőasztalnál ül tarka-kockás takaróba csavarva Andrej, ahogy beviharzó felesége Natalja mondja: Andrjuska.

Olvas.

Nataljának láthatóan nem tetszik Andrjuska félrevonulása. Hogy jön ahhoz, hogy csak úgy félreüljön - olvasni.

Olvasni!!

Natalja nyilván sohasem vett egyetlen könyvet sem a kezébe.

Minek?

Igyekszik is minden lehető eszközzel kizökkenteni férjét. Mesél erről is, arról is, majd egy hirtelen mozdulattal kikapja az őt még tekintetre sem igen méltató Andrjuska kezéből a könyvet, és magas ívben elröpíti.

íme, ő ezt is tudja.

De hogy nem gonosz, csak játszik - de játékosan figyelmeztet azt azonnal be is bizonyítja: visszaadja a könyvet, majd hozzábújik az ő Andrjuskájához.

Mivel ez nem reagál hasonlóan kedveskedve, Natalja tüntetőén kimegy.

Ehhez a jelenethez szorosan kötődik a következő. Mikor Andrej észreveszi, hogy Ferapont, a városi szolga, nem hallja, amit ő mond („Micsoda?"), akkor szinte ötletszerűen vallani kezd saját nyomoráról: „A feleségem nem ért, a húgaimtól félek." Idegennek és magányosnak érzi magát.

SZABADtA-ÚJVIDÉK