Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Magyarországi előadások

MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK

200

TARJÁN TAMÁS

zikája igen jó, mint buja, számító szerető - de teljesen elmarad az üde, vonzó kislány, akiről Gellért Oszkár azt mondta: „olyan, mint egy népdal". Mádi Szabó Gábor, Kovács János, Farkas Antal, Huszár László, Szakácsi Sándor, Balázs Péter, Prókai István, Sipos András, Szilágyi István, Sallai Imre urakat és szolgákat karakterizálnak egy-két jól eltalált vonással. Tahi Tóth László Lekenczeyt nem varázsolta oly eredetivé, mint legutóbbi néhány szerepét. Reviczky Gábor, Szombathy Gyula és Gáspár Sándor, mint három csugari napszámos, nem nekik való figurákkal küszködnek. Falatozási jelenetükben túl erősen érződik a technika és a koreográfia. Ami az egész előadásnak a darabhoz való viszonyára jellemző, az rájuk is: kívül maradnak. Érdemük viszont, hogy meggyőzővé és megrendítővé teszik azt a rendezői ötletet, miszerint a parasztoknak csak kenyérvég jut; kolbászról, szalonnáról, borról csak fantáziáinak keserű derűvel (evvel egyébként meg is oldódik a jelenet sokat elemzett problematikája - ezek a szegény parasztok tényleg szegényparasztok). Szilágyi Tibor Lefkovitsa hatásos és minden újdonság nélküli alakítás.

Bessenyei Ferenc Csörgheő Csulija az előadás kiemelkedő teljesítménye. A színésznek, mint mindig, most is kedvére való, hogy egész pompás fizikumát játszhatja - de ezzel nagyszerűen jellemzi is az élethabzsoló, rendíthetetlen urat. Szerepformálásában az eltékozolt élet ráz meg, s a mamutember kibukó állatiassága foszlatja szét undorral a szánalmat. Bessenyei finom lélekrajzzal, csöndes, józan őrüléssel teszi felejthetetlenné a pillanatot, amikor - Móricz durvaságig pontos ábrázolása szerint - éppen egy állat, a „nagy kan" pusztulása sújtja le Csulit is.

Alig pár nappal a bemutató után, sajnálatos megbetegedések miatt, átmenetileg már le is kellett venni a műsorról az Úri murit. Harag György a próbák végezte után is próbált: némi átalakítással, gyors beugrásokkal amolyan „második premierre" készítette el a darabot. Szombathy Gyula parasztból úr lett, Sipos András Bolha Pistából Hulla János, Rátóti Zoltán f. h. meg Bolha Pista. Szakácsi Sándor, aki már híres beugrásairól, most is hibátlanul látta el feladatát a főszerepben. Koncz Gábor a férfiasabb, magabiztosabb Szakhmáry Zoltán - Szakácsi a kamaszosabb, tépelődőbb; Koncz a birtokos, a gazda - Szakácsi az álmodó, a meditáló, az „ivanovosabb".

Rajtuk, s általában a színészeken sok múlik a jövőben is. Ha híven őrzik, ami jól sikerült, s korrigálni, beteljesíteni próbálják, ami egyelőre félig kész, akkor nem fog szép mozzanatokban szűkölködni az Úri muri. De a - mondjuk a Viharhoz fogható - remeklésre, igazi Harag-előadásra várnunk kell - a következő vendégrendezésig.

1982