Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Magyarországi előadások
A helytarthatatlanság drámája 157 leküzdeni, hogy ne kérdezze Dedust. S a hírek a féktelen Caliguláról tovább mozdítják Petronius önbecsét: Lukács már indulatos gyűlölettel, karját keményen előrelendítve tör ki: „Egy ilyen tigrist mégsem hagyhatunk Uralkodni a fél világ felett!" íme az újabb döbbenet Petroniusban! Már nemcsak a zsidó nép élete, Barakiás igazsága érv ebben a vitában! Embersége eszmélkedik: hamis a birodalomtudat, amelyet féktelen zsarnokság tart egyben. Hogy még mindig a szobor bevitelét sürgeti, az már csak a katona belátása; az ember és a helytartó már felismerte a császári szolgálat tarthatatlanságát. A helytarthatatlanság drámája. Most kezdődik. A zsidók tanácsa jönne be a terembe, de a segédtisztek gúnyától vezetve kell áthatolniuk, azok ugyanis a bejárathoz, keresztként négy részre tagolt gerendát állítottak. Barakiásnak a hűség és egyezség dolgában való szavaira újabb bizonyság: Júdás meggyilkolná Petroniust, ám az egyháztanács kiadja a helytartónak. Az anarchista, féktelen zsidó, Györgyfalvay Péter - aki talán túlzott hisztérikus görccsel mondja el álmát - Petronius meggyilkolására készül. S a Kölönte Zsolt által tervezett szinte teljesen puritán színpad jobb oldalán a katonák működésbe indítanak egy szerkezetet: fönn a vár fokáról aláereszkedik egy függőleges kalodaszerű masina, amelybe belekötik Júdást, majd felrántják. Júdás a várfal közepén ég és föld között lebeg. Nem öncélú kegyetlen látványosság ez Harag György színpadán. Harag finom érzékenységgel mindig a színpadtér konstrukciójában gondolkodik. Ez a szerkezet az üres teremben az államgépezet, a hatalom cégtáblája. Az a nyers és rusztikus megjelenítő erő, amire a kolozsvári Csillag a máglyámból Szervét vallatásakor, vagy a házkutatáskor emlékszünk, vagy amint Kolhaasék lázadását megjelenítette az Egy lócsiszár virágvasárnapjában. Nem a divattól vezettetve kegyetlen Harag György színháza; az idő, a történelem tapasztalata építi őt abban, hogy a színház, amely még a katarzis felcsiholására vállalkozik, a huszadik század végén immár nem lehet szemérmes. Nemcsak az emberi természet és a dialógus összefüggését van hivatva föltárni, hanem a módszert is. A módszert és a szerkezetet, amely meghatároz, mozgat és végrehajt. MAGYARORSZÁGI ELŐADÁSOK
