Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Román előadások
ROMÁN ELŐADÁSOK 138 VICTOR PARHON társadalomban, amelyben az egyén életének semmi értéke azon az anyagi hasznon kívül, amelyet a bürokratikus apparátus képviselőinek hajthat. A cári hatalom a pert látszólag Muromszkij ártatlan lánya ellen indíttatja, de az igazi cél Muromszkij erkölcsi és anyagi kizsákmányolása és tönkretétele. Valójában a szerző indít pert a labirintus-jellegű, prekafkai elnyomó társadalom ellen. Túl egy első, Muromszkij sorsát bemutató, szigorúan realista szintjén, a darab parabolaként is értelmezhető. Végül az előadásnak egyetlen kérdésre kellett válaszolnia: miért állította színre a rendező ezt a darabot és nem mást? Harag György válasza ezúttal - és ezen a szinten - helyenként bizonytalannak és színészileg következetlennek tűnt. Haragot művészi érettsége és látásmódjának mélysége arra késztette, hogy szigorúan tartsa magát a szöveghez és annak reális jelentéseihez, s távol tartotta magát - főleg az előadás első részében - a jelenre utaló sarkításoktól és kétértelműsítésektől. Kezdetektől egy erős, rendezőileg jól tagolt előadást látunk, amelyet jelentésében támogat a jelmezek, valamint a díszlet színvilága (díszlet: Doina Levinta), a barátságtalan látványvilágban, a Muromszkij-ház szereplőit alakítók játékstílusában (az előadás első részében) éppúgy, mint a bürokratikus gépezetet megszemélyesítők expresszionista jellegű maszkjaiban (figurákban), különösen §erban Ionescu Tarelkinjában és Constantin Bältäretu Varravinjában. Egyébként ezek a produkció legsikerültebb, a kompozíció finomságával és pontosságával, valamint stilisztikai következetességgel végigvitt alakításai. Következetességről tesznek tanúbizonyságot árnyalt és jelentős mellékszerep-alakításaikkal Iurie Darie (Nyelkin), Aurel Giurumia (Razuvajev), Candid Stoica (Tyiska), Dumitru Chesa (Paramonov), akárcsak a jól egyénitett, de közös tulajdonságaikkal is megbélyegzett kötelességszegő kishivatalnokok csoportjának megszemélyesítői. E csoport (mely fölött könyörtelenül uralkodik Varravin) egységes százlábú szervként való - képileg kitűnően megkomponált - mozgatásában Harag György többszörösen bizonyságot ad tehetségéről; e megrázó rémálmok bizonyítják, hogy nemcsak a ráció, de az erkölcsi érzék hiánya is szörnyeket szül. Megemlítendő még Silviu Stánculescu (Herceg) és Cornel Vulpe (A magasnál is magasabb személyiség) alakítása is. A végére hagytam Amza Pellea Muromszkij-alakítását. Egy valódi tehetségében megnyilatkozó, régóta várt Amza Pellea már a darab első replikáitól meghódít kiemelkedő átélő-képességével, és ezt tartja is egy darabig, majd a vége fele átcsúszik egy, a rendezői stílussal kézzelfoghatóan disszonáns, koncepcionált és szigorúan kontrollált modern alakítás-stílusba.
