Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)

Sütő és harag

SÜTŐ ÉS HARAG

128

SZAKOLCZAY LAJOS

azokat leküzdő erőt. Emlékezetes a Káin előtti titok felfedése is (harmadik felvonás).

Noha Arabelláról elemezésünkben kevesebb szó esett, rejtélyes alakja még sokáig izgatni fogja a kritikusokat. Hajiunk Szőcs István megállapítása felé, aki Arabella megjelenésében Káin gyilkolásra való indíttatását látja. Katona József Bánk bánja cselekedett Káinhoz hasonlóan: az országot ért sérelem mellé személyes fájdalma is társult, mint ahogy Káin sem annak másságáért ölte meg Ábelt, hanem azért, mert a neki legkedvesebbet, az általa is szeretett Arabellát föl akarta áldozni.

Sebők Klára az összetett, égi-földi alakból mindent megmutatott: gyöngédségét, riadtságát, választani nem tudását. Vonzó, nőies alakja, lírai hanghordozása, ide-oda csapkodó szíve volt az indíték, amely Káint gyilkossághoz vezette. Alakítása fizikai teljesítménynek sem utolsó: kismamaként vállalta - a játék időpontjában épp a hatodik hónapban volt - e nehéz, sok mozgásformát is igénylő szerepet.

Káin és Ábel színpadi megszólaltatóját, Csíky Andrást és Héjjá Sándort szándékosan hagytam a végére. Tulajdonképp, amint az elemzésből is kiderült, egyek ők, egymás kiegészítői, az Úr titkánál is nagyobb igazságnak más-más sarkai. Harag György haragos szenvedéllyel vértezte föl a két alakot: nem csupán egymással és a fölöttük levő Úrral hadakoznak, hanem önmagukkal is. Volt kritika, amely vészes egybetartozásukat, azonosságukat kifogásolta, mások pedig a differenciálatlan hangerőn akadtak fönn. Őszintén szólva, nem nagyon vettem észre ezeket a „hiányosságokat". Az is lehet - s gondolatban egyre jobban hajlok erre -, hogy Harag formálta őket ilyenné: lázas útkeresőkké.

Csíky Andrásnak is, Héjjá Sándornak is voltak felejthetetlen percei: az előbbinek épp az Éva kapcsán már említett, Éden titkai faggató-kutató jelenetben, az utóbbinak pedig a legkedvesebb áldozatot előkészítő „őrültségben"; és ahogy visszaadta az Arabella által emlékül őrzött Káin-kötelet. De együttes égésük az emlékezetes. Amint jobbára nem galambszavakkal, de kőszavakkal dobálják az eget. Amint lázas intellektussal kutatják a titkot, amely lehet, hogy az Úr közelében lakozik, de ott van minden emberben.

Edit Schranz-Kunovits a szokásos (állati) bőrruhák helyett durván megperzselt rongyokba öltöztette a férfi szereplőket, és a nőket is egyszerű ruhákba. A jelmezek jól illettek a kővel borított színpad kopárságához.

Harag György tehát mindent igénybe vett. A technikát is a színpad - a rendezés! - szolgálatába állító leleményei (jó pár ilyent láthattunk az idei Gyulai Várjátékokon fölfedezett Székely János-drámának, a Caligula hely-