Nánay István (szerk.): Rendezte: Harag György (Budapest, 2000)
Kolozsvár
KOLOZSVÁR 104 SZAKOLCZAY LAJOS üzekedés fog lecsitulni a zárómozzanatban: a kedvesét behunyt szemmel simogató Balga nem veszi észre, hogy Ledér helyére Duzzog térdelt. Amikor pedig fölfedezi, hogy lóvá tették, szégyenében-zavarában elájul. (Az eredeti játék szerint Balgának csupán egy széket kellett volna megölelnie, a statikus állapotot azonban Harag mozgássorrá formálta, jelezve, hogy ez is fejleszthető komédiává.) Az előadás díszletei és jelmezei Edit Schranz-Kunovitsot dicsérik. Fájdalom, ez volt utolsó tervezése, utána nemsokára meghalt. A ruhák színei két végpont közt hullámzanak: Csongor és Tünde világos vászonnadrágot, horgolt pulóvert, illetve fehér gézruhát visel, Mirigy viszont ócska, mályvaszínű ruhát, fekete, magas szárú cipőt és fekete harisnyát. (Igazi lakótelepi boszorkány, kinek lényéhez a foszladozó tüllkalap és a piros kendő éppúgy hozzátartozik, mint a rossz, fekete retikül vagy a fekete esernyő.) A három ördögfi játékát is nagymértékben meghatározza, hogy púnknak vannak maszkírozva: az egyiken világosbarna kordnadrág és tornacipő, a másikon barna térdnadrág (alatta fekete harisnya éktelenkedik), a harmadik meg hózentrógert hord és zöld garbójához jól illik a zöldre festett punkfrizura. A csiricsáré tarkaság zagyva beszédet takar: hadarnak, ugatnak, gügyögnek, selypítenek, nincs is személyiségük: mindhárom srác teljesen leépült, roncs. Ők az igazi rémalakok, hozzájuk képest Mirigy csupán szende boszorkány. Kurvát kerítenek, verekedést provokálnak, egymásnak akarnak imponálni. Orrukat piszkáló gátlástalanok, s ha a pipihús elcsapja a gyomrukat, addig fetrengenek a földön, míg holttá merevednek. Elsősorban együttes játékuk figyelemre méltó - csoda, hogy a nyílt színen nem „dobták partiba" az igencsak ingerlő Rókalányt -, ahogy csordaként, fejükön nylon-esőköpennyel végigszáguldanak az égzengéses játszótéren, vagy ahogy síppaldobbal bevezetik a három „örök jelképet" utolsó, halál előtti monológjuk elmondásához. Sata Árpádot (Kurrah) régen láttam ilyen jónak, különösen a Balga-maszkban érzi a komédia ritmusát - amikor Keresztes mozgásának legapróbb elemeit is vissza akarja idézni -, de Jancsó Miklós (Duzzog) és a fiatal Ander Zoltán (Berreh) is kedvvel és harsány ötletességgel hozta a kívánt figurát. Lőrincz Ágnes (Ledér, Rókalány) rövid tüllruhájában, aranyszínű magas tűsarkú cipőjében megszédítette a legénynépséget; az általa formált alakot sokkal jobban vonzza a ligeti pad, mint a palota. Miriggyel s az ördögfiakkal-huligánokkal való találkozásaiban ott a remény: jó színész válhatik belőle.
