Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Második rész: Drámajáték irodalmi művek tanításakor
3.2.1 Heléna alakját vizsgálva elsőként egy ötképes állókép-sorozatot ajánlunk: két csoportban elevenítjük fel a Heléna-Hermia barátság és a Heléna-Demetrius szerelem történetét. Az öt-öt kép természetesen a dráma ideje előtti időben játszódik és folyamatot mutat be - a kapcsolat kezdetétől a dráma elejéig. A feladat bemutatása után érdemes arról beszélgetnünk, hogy mennyire irányító vagy kiszolgáltatott Heléna ezekben a kapcsolatokban, mennyire érzi jól magát barátnőjével és szerelmével. A következő játék megállított mikrojelenet: azt próbáljuk megvizsgálni, hogyan viselkedett az emberek szűkebb és tágabb környezete Helénával, miután Demetrius elhagyta őt Hermiáért. Sokféle helyzet képzelhető el, ezért a csoportos felkészülés itt is a legalkalmasabb. A szerepeket a tanulók húzzák vagy választják. Lehetséges helyzetek: Egéus és Heléna párbeszéde, Lysander és Heléna párbeszéde, Hermia és Heléna párbeszéde, több lánybarátnő társasága, cselédek a kútnál, akiket véletlenül hall meg Heléna, vendégség a jólelkű, ám tapintatlan szomszédasszonynál stb. A jelenetek közös vonása, hogy még előadásuk előtt megkérjük tanulóinkat: a játékot hirtelen állítsák meg és merevítsék állóképpé ott, ahol Helénát fájdalom, megaláztatás éri. Ilyenkor „néző" diákjainké a szó: szabad asszociációkkal fogalmazzák meg Heléna gondolatait, érzéseit. A következő játék nyugodtan kihagyható, hiszen nem kapcsolódik a fő kérdéskörhöz, mégsem érdektelen, mert a tárgyalt probléma ma is sokakat érint. Befejezetlen mondatokat ajánlunk diákjainknak a következő mondatkezdésekkel: * Utálok magas lenni, mert... • Utálok alacsony lenni, mert... (Jó megoldás, ha válaszoló diákjaink magassága és az elkezdett mondat között nincs semmiféle kapcsolat — például húzzák -, de itt a tanár feladata eldönteni, mi a csoport számára a legmegfelelőbb forma.) A mondatok befejezése után megvizsgáljuk, milyennek látja magát Heléna, ehhez felhasználjuk a II. felvonás 2. színének monológját. A beszélgetés középpontjába az kerüljön, milyen érzés, ha valaki egyáltalán nem tudja elfogadni saját külsejét. Bizonyos, hogy diákjaink sok humoros és fájdalmas saját példát is fognak említeni ennek az érzésnek megéléséről, így a állókép-sorozat megállított kis jelenet befejezetlen mondatok 89
