Eck Júlia: Drámajáték a középiskolai irodalomórán - Iskola - dráma 2. (Budapest, 2000)
Első rész: Drámajáték az irodalomtanításban
zésre, hiszen vizsgálódásának középpontjában nem a műalkotás és kora, hanem a különböző emberi problémák állnak. Végül a drámajáték nem azonos a társasági játékokkal sem, noha legfontosabb alkotóeleme a játék. Ezeknek a játékoknak az értékét szintén nagyon fontos hangsúlyozni, hiszen napjainkban, ahol a társas szórakozás lassacskán a közös tévénézésben vagy páros számítógépes játékokban merül ki, rendkívül nagy szerepe van az együtt-játszás minden formájának, legyen az kártya-, társasjáték vagy bármilyen verseny. Ezeknek a játékoknak fő célja a szórakozás és a szórakoztatás. A drámajáték viszont ennél mindig többre törekszik: célja, hogy játékait eszközként használva az egész személyiség harmonikus fejlődését elősegítse. a drámajáték Mit is nevezhetünk hát drámajátéknak? fogalma „A drámajáték olyan játékos emberi megnyilvánulás, amelyben a dramatikus folyamat jellegzetes elemei lelhetők föl. A dramatikus folyamat kifejezési formája: a megjelenítés, az utánzás, megjelenési módja: a fölidézett vagy éppen megnyilvánuló társas kölcsönhatás, az interakció, eszköze: az emberi és a zenei hang, az adott nyelv, a test, a tér és az idő, tartószerkezete pedig a szervezett emberi cselekvés.'' (GABNAI 1999:9) Drámajátékaink mindig a teljes oktatási folyamat részeként, azzal összehangoltan jelennek meg, bármilyen területhez kapcsolódóan kerülnek is a nevelés folyamatába. Legfontosabb sajátságuk, hogy a megszokott befogadói és reprodukciós ismeretszerzés helyett egy élmény létrehozásával és megélésével segítenek közelebb egy problémához. A résztvevőktől a passzív befogadói magatartás helyett aktív részvételt, cselekvést várnak el. A megszokottól eltérően így nem a tanár, illetve foglalkozásvezető, hanem a feldolgozandó téma és az általa kiváltott reakciók kerülnek a középpontba. Ennek két lényeges következménye van. Az egyik, hogy a drámajáték résztvevőinek — mind a tanárnak, mind a diákoknak — elkerülhetetlenül vállalniuk kell saját személyiségüket a foglalkozás során. A másik, hogy - gyakorlatilag minden témakör feldolgozásánál - összefonódnak oktatási és a nevelési célkitűzéseink, és ez a drámajáték egyik legrokonszenvesebb vonása. A dráma szó gyökerében őrzi az ógörög „tenni, cselekedni" igét. A drámapedagógia, mint oktatási módszer az 1920-as években vált divatossá Európában, főként Angliában, később az Egyesült Államokban, Dániában, 14
