Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni
nei ellen dolgozik, de mindvégig arról van szó, hogy a bizonytalanságot, a sebezhetőséget tudatosan megőrizd magadban. Ezt tanultam meg Zadektől. Ugyanez érvényes akkor is, ha az ember Pinával dolgozik, vagyis az, hogy képes legyen együtt élni a bizonytalansággal, a nem-tudással. És mindehhez legyen türelme. És erős legyen, amikor eljön a megfelelő pillanat. Van egy hosszú szakasz, amikor semmit sem tudsz csinálni, mert fogalmad sincs az irányról, aztán kezdődik egy új fázis, amikor elkezdünk képekről beszélni. Húsz éve dolgozunk együtt, és ilyen hosszú idő alatt természetesen kialakul a képek „közös állománya”. Tudniillik az a végtelenül sok kép, amit az ember valamikor kigondolt, közösen látott, megvitatott, de nem valósított meg. Ebből rengeteg van. Összegyűltek. Néha már nem is beszélünk. Ez sok év után Zadekkel is kialakult. Már nem kell sokáig vitatkozni, mert nagyon gyorsan megérted, mi megy végbe a másikban. Szép dolog, ha nem kell mindent agyonbeszélni. Általában több díszlet-makettet készítek. A mostani előadáshoz, azt hiszem, ötöt vagy hatot csináltam. Azután végtelenül sokat vitatkozunk, mert a darab még nincs meg. Pina ugyan logikus módon többet tud arról, hogy merre fejlődhet a dolog. Ezt is megvitatjuk. Erre szükség van, mert nem lehet egyedül díszletet tervezni. A rendező ellenében pedig egyáltalán nem lehet. Ahogy jelmezt sem lehet tervezni a színész ellen. Egyszóval, Pinánál a bizonytalanság, a viták végtelen sora addig a mágikus pillanatig tart, amíg valamelyik változat mellett nem döntünk. Ettől kezdve Bausch egészen más szemmel nézi a próbát, tudniillik mindent a kiválasztott díszlet háttere előtt és világában lát. Ez számomra is döntő pillanat, amely általában a premier előtti második és ötödik hét között következik be. A színházban mindenki azt mondja 70