Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Peter Pabst: Megtanulhatsz bolondozni

tervizsgát és elmentem Wiesbadenbe, Elise Topinhoz, az egyik híres német divattervezőhöz. Vele jutottam el Párizsba, a nagy divatbemutatókra. Elkezdtem modelleket tervezni és végül az haute-couture-ben kötöttem ki. Azt hiszem, nem voltam rossz divattervező, csak éppen nem értettem, miért kell évente háromszor valami újat kitalálni, amikor a régi holmik is megteszik.

Tulajdonképpen ekkor kerültem először kapcsolatba a színházzal. Megint a véletlennek köszönhetően. Anyám egyik régi barátja, Kurt Palm professzor, a Berlini Állami Színházak jelmezigazgatója, aki Bertolt Brechtnek és Caspar Nehernek volt jó barátja, nyaranta jelmez-főnök volt Bayreuthban. Ezek a jelmez-igazgatók - ma már nincs ilyen funkció - komoly, rettegett emberek, valóságos sárkányok voltak, s furcsamód mind férfiak. Szóval 1961 nyarán, miközben az Ünnepi Játékoknál dolgozott, felépítették a berlini falat, és ő ott maradt Beyreuthban. Anyámnak pedig volt egy kis boltja, ahol az Állami Operaház megbízásából jelmezeket varrt. Egyszóval lehetőségem nyílt arra, hogy Beyreuthban, a jelmezigazgató asszisztense legyek. Ez volt az indulás.

Akkor még a divatszakmában dolgoztam, és ez afféle nyári munkának számított. Jelentős hatással volt rám. Akkor döntöttem a színház mellett, mert ott az ember gondolkodhat. Elhatároztam tehát, hogy megpróbálok állást találni, mint színházi jelmeztervező. Ezzel egy időben azt is eldöntöttem, hogy ehhez tanulnom kell, így tehát jelentkeztem a kölni Művészeti Akadémiára, ahova fel is vettek.

Azért mentem Kölnbe, mert híres volt az ottani jelmez szak, és csak később derült ki, hogy a két világháború között megalapozott hírnévből semmi sem maradt. 1969-et írtunk, a nyugat-német egyetemeken - ahogy a legtöbb európai egyetemen is - nagy volt a nyugtalanság. Tehát

64