Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Lakos Anna: Egy előadás háttere

A Trafó Kortárs Művészetek Házában rendeztük be a főhadiszállást, ott, amikor kedvük tartotta, akár éjjelnappal próbálhattak. Átlagosan napi hat-nyolc órát tréningeztek, improvizáltak, etűdöztek, hol kora reggel, hol késő este, hol végkimerülésig, hol napjában elosztva. Hogy pontosan mit csináltak, az titok, foglalkozásaikra teremtett lélek be nem tehette a lábát.

Még mielőtt megérkeztek, egyre-másra telefonáltak táncosok, színészek, hogy mikor lesz meghallgatás, próbatánc, hogyan lehet bekerülni a kurzusokra, a műhelymunkába. Nehéz volt megmagyarázni, hogy szó sincs nyitott workshopról vagy nemzetközi produkció előkészítéséről, hanem az együttes zárt műhelymunkájára kerül sor. E műhelymunka mellett, ha úgy tetszik a szabadidejükben, ismerkedtek az országgal, a fővárossal, az emberekkel, a szokásokkal.

E program lebonyolítására olyan csapatot kellett szervezni, amelynek tagjai nagyon nyitottak és érzékenyek, nem önérvényesítési szándék haj tja őket, hanem minden eszközzel az együttes közös munkájának sikeréért képesek dolgozni - ha kell, napi huszonnégy órában. S kellett. Falvay Györgyi, Keszthelyi Kinga, Lengyel Anna, Sturm Róbert és jómagam alkottuk a szűkebb stábot, s bennünket sok-sok ember és szervezet segített. Akikhez fordultunk, mindenütt maximális segítőkészséget tapasztaltunk.

Az volt a célunk, hogy minél több érdekességgel ismertessük meg őket, olyan dolgokkal, amelyek a legkülönbözőbb rétegek életéről, szokásairól adnak képet. Napjában többször felkínáltuk a társulatnak a lehetőségeket, s ők választottak: éppen mi érdekli őket. Sokszor a munka adott szakaszából következő kéréseik voltak, akkor villám gyorsan módosítani kellett a már eltervezett programot; igyekeztünk minden kérést a lehetőségek határain

49