Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

egy olyan halálról, mely nem rémisztő, részvétet sem kelt azok iránt, akiknek el kell pusztulniok, hiszen nem volt közük se egymáshoz, se senkihez, semmihez.

Mire az első pár átér a rivaldán, és eléri a színpad fehér falát, a lábafosztottak tánca immár olyan feltartóztathatatlan, olyan ritmusos és orgiasztikus, hogy lesz, ami lesz, de látjuk, hogy ennek a processziónak bizony a falon kell majd végződnie. Egy szép napon arra ébredtem, hogy szörnyű féreggé változtam át. És ekkor a csoda megtörténik, tényleg rovarok lesznek a táncosokból. A gravitációval dacolva, valamennyien felmásznak még a falra is, majd egyenként visszahullanak. A haldokló rovarok halmai. Hulltukban sem tehetnek mást, egymásban kell megkapaszkodniok. Az orgiasztikus erőtől hajtva, tagjaikkal immár egymásba fonódva, akadva huppannak és csosszannak tovább a földön. Még egymás akadályaként is feltartóztathatatlanok.

Immár érdektelen, teljesen mindegy, hogy merre mennek. Mennek. Mintha csak az volna érdekes, hogy menjenek. Két egymáson átfűzött láb, két egymásba kapaszkodó, egymásnak idegen kar viszi, löki, hintáztatja, csusszantja előre az összesimuló, eggyé vált, idegen törzseket. Keresnek, nem találnak kijáratot.

28