Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)

Nádas Péter: Pina Bausch, a testek filozófusa

sót, amely a pluralitás játékszabályai szerint mindent megsokszoroz. Természetesen van Judit, van Kékszakállú, ám mellettük még vannak más Juditok és más Kékszakállúak az <5 színpadán, akik aztán ugyanazon helyzetekben megint csak a személyes tulajdonságaik szerint különböznek egymástól. Pina Bausch minden helyzetet végiglélegeztet, végiglihegtet, végigdobogtat mindenkivel. A különbségekben a személyiségükben különbözőt, az azonosságokban viszont a nemre, a fajra, a korszakra, a kultúrára jellemzőt tudjuk leltárba venni. Az emberiben megőrizett állatit, a kollektív tulajdonságokat, az archaikusát látjuk megjelenni, s nem pusztán a szociálisát és az indviduálisat; illetve a kettőt mindig együtt.

Táncosai nem szerepeket táncolnak el, hanem önmagukat tárják fel egy olyan helyzetben, amely minden ízében azonos Pina Bausch személyes helyzetével; szinte önvallomás. Táncosai azonban nem pszichológiai, hanem inkább antropológiai összefüggésekről vallanak, nem annyira az ember leikéről, hanem inkább az adottságairól, amivel aztán a maguk szocializációja szerint vagy tudnak éppen valamit kezdeni, s ilyenkor kedves, megközelíthető, szép, vonzó, orgiasztikus képet adnak magukról, vagy éppen nem tudnak semmit kezdeni, s ilyenkor tragikus, megközelíthetetlen, zárt, magányos, elutasító ábrázatot mutatnak. A pszichikus vagy a nemi csupán részei adottságaik egészének, amelyekből aztán a tulajdonságaik következnek.

Fuj és bravó

Egy ilyen emberkép felzaklató vagy elragadó, ám mindenképpen erős a hatása.

Amikor több mint tíz évvel ezelőtt a Bandoneon előadá-17