Lakos Anna - Nánay István (szerk.): Bausch (Budapest, 2000)
A szabadságról van szó - Beszélgetés Ascher Tamással
- Megtörténhet tehát, hogy érvényesebben, elképesztőbben, váratlanabbul mutat fel igazságokat a világról egy részletekből, etűdökből, törmelékekből összeálló valami, mint ívben építkező, egyetlen vonalat rajzoló műalkotás. Én ezt nem ünnepelem. Csak megállapítom, hogy az előbbi tesz rám nagyobb hatást, miközben én magam képtelen vagyok így dolgozni. Valamiféle kompozíciót szeretnék létrehozni - nem feltétlenül művészi igényből, hanem mert ilyen a gondolkodásom. Érdekes módon mégis csekélyebb eredményhez jutok, mint a formát, rendet felrúgó, szabad színházi teremtők. Amikor elmondok egy történetet és ábrázolom a benne megmutatkozó emberi viszonyokat, rengeteg olyan járulékos, kényszerű kötelezettséggel foglalkozom, amihez semmi kedvem, de együtt jár a történetmeséléssel. Pina Bausch úgy mond el eseményeket, idéz meg történetfoszlányokat, hogy közben mindent félresöpör, ami fárasztó és lényegtelen. Ez a fajta bátorság eredményesebben szól hozzánk, mert lényeglátóbb. Lenyűgöz ez a töredékekben megvalósuló szabadság, miközben lelkifurdalásom van, hogy lemondunk egy teljes egész felépítésének szándékáról. De hiába: ezzel a másféle, vakmerőbb gesztussal úgy nyúl Pina Bausch a választott témához, hogy azon nyomban megszabadul mindenféle fölösleges színházi ballaszttól.- Pina Bauschnál sem azonos gesztusokról van szó: egészen másféleképpen nyúl a témához a Café Müller ben, amikor az egyféleség variációi mégiscsak felépítenek egy teljes ívet és műegészet, mint amikor a Szegfűk ben azzal a bizonyos szabadsággal egymástól függetlennek tetsző etűdöket helyez egymás mellé.- Igen, a Szegfűkben szélsőségesen sokféle epizódból, tragikus, börleszk, bizarr, költői elemekből építkezve szabadon csapong, ám a Café Müllerben is megvan ez a változékonyság - csak egyetlen képben megfogalmazva. 122