Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Nincs már heroikus decorum, és nincs visszatérés a homéroszi világba. A kard Hektóré, a föld trójai föld. Az abszurd világban az öngyilkosság is csak nevetséges lehet. Már semmi sem menthető. Az abszurd világban az élet vagy egy eszme értékét az eredménytelenségükkel mérik - írta Camus. A színpad üres, és a világ kétségbeejtően üres lett. Csak a megvetés és a gyűlölet maradt. És bosszúidul hívom most a szüzeket, kik látnak minden kínt az emberek között: e szélesléptü Eriníiszek lássanak, azAtridák miatt hogyan pusztultam el. Ragadják el magukkal ők a két gonosz romlást hozó vezért, s ahogy most látnak ők engem saját kardomba dőlni, őket úgy öljék meg önkezükkel édes véreik. (Aiasz, 835-842) Kierkegaard A halálos betegség* című könyvében kétfajta kétségbeesést különböztet meg. Az első, amelyet földi vagy női kétségbeesésnek nevez, abból fakad, hogy az ember nem tud megbékélni önmagával, hogy „idegen” önmagának. Ez a kétségbeesés abból fakad, hogy az ember nem lehet más, és Kierkegaard szerint e . kétségbeesés oka a gyengeség. De van egy másféle kétségbeesés is, amelyet Kierkegaard férfi-kétségbeesésnek nevez. Ez abból fakad, hogy az ember nem lehet önmaga. Ezt a kétségbeesést Camus Kierkegaardtól tanulta. A világ azt akarja, hogy valaki más legyek, vagyis hogy önmagam maradhassak, el kell vernem a világot. A pusztító időben élek, vagyis hogy önmagam maradhassak, nem létezőnek kell tekintenem az időt. Ez a reménytelen, a teljes magányra ítélő kétségbeesés, amelyre nincs orvosság. „(...) akkor már, ha muszáj, inkább a pokol minden gyötrelmével együtt akar önmaga lenni, mintsemhogy segítséget kérjen.” - írta Kierkegaard. Malraux nagy gyűlölködői nagyon is jól ismerték ezt a kétségbeesést. Az, aki megöli önmagát-írta a. Királyok útjában - az önmagáról alkotott, idealizált képet hajszolja: csak azért lesz öngyilkos, hogy létezzék. Aiasz végigjárta az első kétségbeesés útját, és felnőtt a másodikhoz. Már tudja, hogy a végső leszámolásnak önmaga és a világ a két szereplője. Már elfogadta önmagát, az összes Aiaszt elfogadta: a hős Aiaszt, a másokat megkínzó Aiaszt, a kigúnyolt ** 96 Sorén Kierkegaard: A halálos betegség. Bp., 1993. 84-85. Fordította Rácz Péter. Malraux: Királyok útja. Bp., 1947. Fordította Rónay György.
