Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

az oszlopon, és megfogva a kantárszíjat suhogó kettős ostorral üti, gyalázva rút szavakkal, amikre csak isten oktathatta, nem ember. (Aiasz, 232-241)

Az állatok őreinek legyilkolásáról Odiisszeusz tesz említést; a feldarabolt barmokról Aiasz rabnőjétől, Tekmésszától szerzünk tudomást. Az állatok gyilkolásának több szólamé, gyötrelmes és szadisztikus leírása foglalja el a prológust és az első epizód felét. E hosszú jelenet alatt, miközben Tekméssza elbeszéli Aiasz őrjöngését, és a sátorból hallani hősünk üvöltését, a Kar8 nem állt tétlenül. Eljátszotta, vagy inkább megtestesítette az őrületet, a megaláztatást és a kínzást: mozdulatokkal, arcjátékkal, a testekkel, amelyek a hóhért és a lemészárolt állatokat jelképezték. „(...) ha most képtelenek vagyunk méltó fogalmat alkotni Aiszkhüloszról, Szophoklészről, Shakespeare-ről - írta Antonin Artaud - ez. minden bizonnyal azért van így, mert elvesztettük azt az érzékszervünket, amellyel színházuknak fizikáját érzékelhetnénk.” Ha a balettező Kar, vagy a khitónba öltöztetett, és stilizált táncot előadó Kar helyett Grotowski színházának a színészeire a «vértanúkra» és a «profanizálókra» gondolunk, bizonyára közelebb kerülünk Szophoklész kegyetlen színházához.

Aiasz végre abbahagyta az üvöltést. A sátorszárny felhajtva, Aiasz a felnégyelt állatok tetemén trónol, mint hentesmester a piaci hentessátorban. A „fehér” Szophoklész nem félt a vörös vérfoltok és a levágott fejek látványától. Degradálnia kellett hősét fizikai és látvány értelemben is. Paliasz Athéné látványosságot csinált Aiaszból.10 Mindjárt meg is fogom mutatni tébolyát - mondja Odüsszeusznak - neked, hogy Argosz népe közt majd elmeséld (Aiasz. 67-69)

Az ///ászban a görögök kegyetlenek, s a gyűlöletben nem ismernek határt; Agamemnón kijelenti, hogy Trójából senki sem távozhat élve, még a magzatokat is kitépik anyjuk hasából; Akhilleusz szekérhez kötözve hurcolja meg Hektór tetemét, és a Patroklosz teteme alá rakott máglya előtt meggyilkolt tizenkét trójai hadifoglyot. De Homérosz világában nem ismerik a kínzást. A gyilkolás komoly tevékenység, leírása olyan tárgyilagos, pontos és száraz, mint egy bonyolult operációé.

5 evvel dobta meg Aineiászt, csípőn, hol a combja

csípőben fordul, forgónak hívja az ember:

ezt szétzúzta, de még két int is szerteszakított

s bőrét is lesodorta az éles kő; s a vitéz most

térdre rogyott, izmos tenyerét feszitette a földnek,

így várt, és a szemét a sötét éj elbontotta (íliász, V. 305-310)

81