Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

sónak”, Northrop Frye viszont (Anatomy of Criticism. New York, 1967.207.) azt állítja, hogy a Philoktétész .kétértelmű hangulatban végződik, amelyet nehéz meghatározni.”

14. Ld.: Knox, The HeroicTemper, 140.1., 120-121.1.: „Odüsszeuszés Akhilleusz ellentétes alakok az V. századi athéniak számára, ezért két egymástól eltérő érzelem- és gondolatvilág, irodalmi és mitikus prototípusaivá váltak .. A görög irodalomban az élettel szemben tanúsított arisztokratikus szemlélet akhilleuszi hagyományból ered: így a nagylelkűség eszménye a harcban, a becsület szigorú törvényei, a timészigorú betartása, a közösség iránti tisztelet és mindezzel párosuló aszkézis, az atléta fizikai szépsége mellett az intellektuális látókör. A demokratikus szemlélet „Odüsszeuszt tartja eszményi hősének: rugalmassága és könnyedsége az alkalmazkodásban, diplomáciai képessége és az intellektuális kíváncsisága, a sikerre való törekvése, amely dicsőséggel párosul, de nincs feláldozva a dicsőség kedvéért.”

15. Humphrey D. F. Kitto, GreekTragedy. New York, 1961.299.: „(...) Neoptolemosz szerepe sokkal jelentősebb, mintminden más ránk maradt görög tragédiában (...) A darab nagyobb részét, attól a pillanattól kezdve, amikor Neoptolemosz átállt Odüsszeusz oldalára, úgy lehet elképzelni, núnt egy hamis szituációban a hosszú és kérlelhetetlen falhoz szorítást. Hogyha valamilyen görög drámáról el lehet mondani, hogy ajellem fejlődését mutatja, akkor az éppen a Philoktétész”. Talán még jellemzőbb és szokványosabb Szophoklész-értelmezéstaForm and Meaning in Drama-ban (135.) olvashatunk, amely elítéli Philoktétészt: „Az a gondolat, hogy Philoktétész ellenszegül az istenek akaratának, mindenesetre sok kellemetlenséget okoz. Az egyik az, hogy Philoktétész olyan szimpatikus egyéniség, hogy nehéz olyasvalakit látni benne, aki ellentmond az isteneknek, és kiérdemelte az alázatosság leckéjét” Kitto még Szophoklésznél is istentisztelőbb.

16. Kis Iliász, amelyetidézJanTzetzes (XII. századi bizánci filológus), Liikophrón (1268). - Hesiod, The Homeric Hymns and Homerica, 519.

17. „...Neoptolemosz abban reménykedett, hogy Hermionát feleségül veszi, de eznem következettbe, mert meg volt írva, hogy Delphoiban vastól veszítse el életét, amikor oda megy megbosszulni apja, Akhilleuszhalálát” (Euripidész, Oreszlész, 1955.)

18. Knox, The HeroicTemper, 140.,87.

19. Ld.: Jane Hamson, Prolegomena in the Study of Greek Religion. Cambridge, 1922., 345. és William Scott Ferguson, The Attic Orgeones,,.Harvard Theological Review”, vol. XXXVII., nr 2.: „Szophoklész (...) akinek Aszklepiosz iránti érdeklődése közismert, tiszteletére út egy peánt... kihasználta az alkalmat, ezért, .megkapta” a szent kígyót. Igen furcsa volt látni az athéniek által istenített ezüst szakállú zseniális öreget.., aki gondosan eteü tojással a szent kígyót, és Aszklépiosznak a házi oltárra kakas-áldozatot mutat be.” Aszklépiosz szent kígyóját, azt hiszem, mindenekelőtt egerekkel etették: Vö.: Kerényi .Aszklépiosz. 02. Volgraff feltárásai mutatják nekünk, nűként szállították az egereket a szent kígyóknak, mert ez volt a táplálékuk. Az egyik példa világosan mutat arra, hogy az egereketa farkuknál fogvaösszekötötték.

74