Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
anyától. A mítosz egyik verziója szerint, nagyon rafinált és „strukturált” módon, Ixión és a felhő viszonyából, amely viszont Héra alakját öltötte magára.'Ebből született Kheirón kentaur. Philoktétészt, akit gyógyíthatatlan sebe mitikusan rokonítja Kheirónnal, szenvedései és kegyetlen sorsa hasonlítja Ixiónhoz. Philoktétészt azonban csak Aszklépiosz, az orvos és sebész, vagy a fiai, akik a görög hadseregben szolgáltak Trója alatt, gyógyították meg teljesen. Khrüszéisz, ahogy a fentiekből kiderülhet, Aszklépiosz és Kheirón üknagymamája lehetett. Ebben a mitíkus infrastruktúrában kap helyet Philoktétész másik hőse is - Neoptolemosz. Antiapollóni alak ő is, akárcsak Phlegüasz. Mindketten felgyújtották Apollón templomát, és mindkettő vagy az ő kezétől vagy a templom főpapjának akezétől lelte halálát. 7. ChudeLévi-Str,ms, Anthropologie structurale. Paris, 1958. 8. Érdekes alábsebekarchetipikus elhelyezése. Graves a The White Goddess. New York, 1969.317. és akövetkező oldalon azt írja: Talósz, Bran, Akhilleusz, Mopszosz, Kheirón és a többiek ? A lábuk vagy a bokájuk melyik pontján kapták ahalálos sebeket? Az Akhilleuszról és a Llew Llawról szóló mítosz ad erre választ. Amikor Thetisz, acsecsemő Akhilleuszt lábánál megfogta, és belemártotta a halhatatlanság edényébe, lábainak a mutatóujjal és a hüvelykujjal betakart része száraz maradt, és így nem lett biztosítva a sebezhetőség ellen. Ez ahely valószínűleg Akhilleusz bokája és ina között volt, ahová- mint ezt már a King 7«tw-ban leírtam- a szöget szokták verni, amellyel akereszthez rögzítik a megfeszített lábát. Ez egy római rituálé volt, melyet ők a karthágói Kanneusoktól vettek át, mivel a keresztté feszített áldozat eredetileg az évente megszentelt király volt.” 9. Keiényi, Prometheus, New York, 1959.122.,Aszklépiosz, 98. Érdekes, hogy Kerényi, aki annyi figyelmet szentelt a megsebzett isteneknek és Kheirón gyógyíthatatlan sebének, nem vette észre Philoktétészés aköztük lévő hasonlóságot. 10. Talán André Gide volt az első, akinek Philoktétész bűzlő sebe a szophoklészi tragédia megértésének kulcsa volt. A Revue Blanche- ban 1898-ban megjelent Philoktétész adaptációját Traité de l'immonde blessure alcímmel látta el. Philoktétészt sebe, amely megkülönböztette és egyben elválás ztotta őt az emberektől - művésszé tette. A lakatlan szigeten Philoktétész panaszszavai énekké váltak. De amióta a panaszénekemet nem a szenvedéseim kifejezésére használom, oly mértékig megszépülnek, hogy megvigaszJalódtam általuk. Ez a XIX. század végi modernista Philoktétész egy önzetlen költő, aki magát aszépséget és vigaszt találta meg a semmiben. A beszédem sokkal kifejezőbb lett attól a pillanattól, amelytől nem szólok az emberekhez A foglalatosságom a vadászat és az álom között az elmélkedés. Gide Philoktétésze önszántából megengedi elvemú tőle a nyílvesszőt, és egyedül marad a jégszigeten. Gide drámája kiindulópontként szolgált Edmund Wilson, The Wound and the Bow. New York, 1965. Philoktétészról szóló nagyszerű esszéjéhez. „Gide-del együtt közeledünk a további következtetésekhez, amelyeket Gide nem is fejt ki teljesen, de amelyek nem kerülik el a kortárs olvasó figyelmét: ahhoz a gondolathoz ti., hogy a géniusz és a betegség, mint erő és megcsonkítás elválaszthatatlanok egymástól.” Wilson megfigyelései a betegség etiológiájáról, amelyek a lelki erő forrásává válnak, valamint Szophok-72
