Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
Philoktétész végérvényesen elutasítja a kérés teljesítését, és Neoptolemosznak most teljesítenie kell, amit esküvel fogadott: a lakatlan szigetről a szülőföldjére kell vinnie Philoktétészt. NEOPTOLEMOSZ S hogyha rajtam szárnonkéri Argosz? PHILOKTÉTÉSZ Ne törődj vele! NEOPTOLEMOSZ S ha felégetik a házamat bosszúból? PHILOKTÉTÉSZ Én ott leszek! NEOPTOLEMOSZ És mivel jössz támaszomra? PHILOKTÉTÉSZ Héraklész nyilaival. (1406-1411) Héraklész íja mitikus és valóságos is egyszersmind, akárcsak a lakatlan Lémnosz és a gyógyíthatatlan seb. Héraklész nyila, amellyel Philoktétész galambokra lődözött, Apollón ajándéka volt. Neoptolemosz babonás tisztelettel nézegette az íjat: No, hát megértem, hogy közelről nézhetem, érinthetem és istenként imádhatom! (656-657) Ez az íj theosz volt számára. A mitikus gondolkodásban a tárgyak átveszik tulajdonosuk tulajdonságait. Ennek az íjnak a segítségével tisztította meg Héraklész a földet a szörnyektől, de amikor a nyilak hegyét megmártotta a hiidra mérgében, ismét megfertőzte a földet e méreggel. Ez a mérgezett hegyű nyíl ejtett sebet Akhilleusz nevelőjének, Kheirón kentaurnak a lábán. Parisz, miután néhány percre kölcsönkérte Apollón nyilát, halálos sebet ejtett Neoptolemosz apjának, Akhilleusznak a sarkán. Philoktétész a Héraklész íjából kilőtt nyíllal sebzi meg Parisz térdét. És ez a seb halálos. A mitológia teológiájában ez még mindig ugyanaz az íj, amelynek nyilai a lábukon sebzi meg a hősöket, és amelynek segítségével zajlik az emberiség történelme. Olybá tűnik, mintha az isteneknek csak egyetlen nyiluk volna, amellyel emberekre vadásznak. 63
