Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
szanációs Lengyelország groteszk képével kezdődött, azután a „pofa”, „ülep”, „megifjodás” és „közöny” szavak már csak nyelvi kifejezések lettek, általánosak, de annál elvontabbak. MroZek visszaadta a szavak realitását, mi több - új történelmi pontosságot adott nekik. A kigombolt nadrágú idősebb urak idült gyermeteg nonkonformizmusával Artúr a gombrowiczi formát állítja szembe. A forma - stílus. A stílus a nagypapák bútora. A nagypapák bútorait a régiségkereskedések adják-veszik. Legutóbb zöld gázlámpákat és szecessziós petróleumlámpákat kerestek. Artúr cilindert tesz apja fejére, fűzőt ad a nagybácsira, ötven év előtti gálaszoknyát a nagymamára, menyasszonyának fátyolban kell esküdnie. Az ifjú pár letérdel, a gramofon Mendelssohn Nászindulóját játssza, nagymama megáldja a fiatalokat, a szertartás fényképezéssel ér véget. De esküvői kép nem lesz. Az öreg fotografáló masina nem szuperál. Molyok röpködnek, naftalinszag érződik. A régi forma halott. A tárgyak nem realizálódnak. A szociológusok jól tudják, hogy ha a tárgyak és formák a régiségkereskedésbe vándorolnak, akkor felmegy az áruk, de már nem vonzódunk hozzájuk. STOMIL Nem tudod, hogy a tragédia ma már lehetetlen? (...) Ma már csak bohózat lehetséges. (...) Miért nem akarsz ebbe belenyugodni? (II. 381. o.) MroZek bohóctréfája egyértelmű. Komolyságának jelrendszere sokkal nehezebben fejthető meg. A magam részéről megkockáztatom, hogy MroZek is a katasztrófa perspektívájából látja a világot. De ez a katasztrofizmus más, mint Witkacynál. Mint MroZeknél minden, kétértelmű és ironikus. Hiszen Artúr Hamlet is egyben. Meg akarja javítani a világot. Kizökkent az idő; ó, kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt. Artúr ilyenképpen beszél a nagymamával: Nagymama abban a világban öregedett meg, amelyikben kizökkent az idő. A nagymama meg Artúrral: Miért nem mégy kolostorba? Artúr mint Hamlet az utolsó ideológus, és mint Hamletet meggyilkolják ebben a shakespeare-i és artaud-i kegyetlen színházban. Őutána is megérkezik Fortinbras. Edék utolsó szavai ugyancsak emlékeztetnek Fortinbras záró replikájára: Láttátok, milyen kemény az öklöm. De ne féljetek, ha szép csendben ültök, nem ugráltok, és hallgattok arra, amit mondok, jól kifogtok jönni velem, 470
