Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

Artúr nemzedékét ebből az „entrópiából” ismerhetjük meg. Ez helyettesíti a negyedik dimenziót meg a relativitás-elméletet. Artúr legfeljebb huszonöt éves, tehát 1940-ben született. Nincsenek politikai emlékei, októberről annyit tud, hogy akkor csúnya idő szokott lenni. Artúr és Alá közt mindössze hét év a korkülönbség, de a nemzedéki különbségek nagyon közelről pár évre zsugorodnak, majd később mind jobban meghosszabbodnak. Ebben a Witkacy-MroZek családban Artúr az utolsó ideológus. Támpontot keres, mert meg akarja változtatni a világot. Az ő számára minden természetes: ő maga, az ágy, a rendszer. Egészében konfliktusmentes, a szerelmet aszeptikusán fogja fel, ahogy a skandináv lányokról tartják. Mrőteknek remek a hallása. Ennek a két nemzedékecskének valamennyi stíluskülönbségét megtaláljuk egyetlen rövid párbeszédben:

ALA

Stomil ma kétszer belém csípett.

ARTUR

Gazember.- ALA

Az apád.

ARTUR

Köszönöm, hogy figyelmeztettél rá.

ALA

Csak mert olyan régimódian nyilatkozol róla. Ma már senki se beszél így az apjáról.

ARTUR

Hanem hogyan?

ALA

Egyáltalán nem veszünk róla tudomást. (II. 363. o.)

Kronológiai játékunkat ezzel be is fejezhetjük. A barátom felesége, a szeretőm fia. Végre családot alapítottam. Megint egy idézet A vízityúkból Azt hittük, a családi komédia annyi, mint félj, feleség, szerető, a szülőkkel összetűző gyerekek, egy más világból való menyasszony; hogy ebből a sémából már semmi új nem születhet. Csak bulvár, semmi több. Amikor az abszurd komédia meg a tragikus groteszk megkísérelte elhagyni a családot, kívül találta magát az időn. Legalábbis a való467