Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

Én érzem, hogy egy új szörnyűséges disznóság érlelődik bennem (...) Minden, amit olvasok (és nem csinálok semmi egyebet), átalakul bennem, mint valami forró lázban, valami undorító, szőrös, kegyetlen, izzó gonoszsággá.

Ismét újabb stílusréteg áll elő a Vízityúkbm, mint valami plasztikus térképen.

Aztán itt van még az Apa, az Oronteso nevű, tízezer tonnás kereskedőhajó hajdani uszálykormányosa. Számításaink szerint 1910-ben legalább ötvenéves volt. Witkacy apja, Stanislaw Witkiewicz 1851-ben született; az a konok zsarnokság, amellyel fiából mindenáron művészt akar nevelni, feltétlenül önéletrajzi jellegűnek tűnik számomra. De más párhuzamok még érdekesebbek. Witkacy hajóskapitányának még két ragyogó kortársa van: Joseph Conrad (sz. 1857) és Wadaw Sieroszewski (sz. 1858). Witkacy jellemrajza megint tévedhetetlen. Wojciech Walpor magán viseli a posztpozitivista nemzedék szinte valamennyi vonását: az energiát, a józanságot és a romantikus zsörtölödést. Ezért akarja a fiát is meggyőzni, hogy művész legyen.

EDGAR

Tudod, hogy gyűlölöm a reális életet. Kora reggeltől üzleti ügyekkel foglalkozom: konferenciák a bankokban, tőzsde, számlák, tárgyalás a szállítókkal. Ma kezdődik csak igazán. Én mint üzletember. A kínszenvedés teteje.

Ebben a világban mindig csak a művészek számítanak. És végezetül Tádék. Az első két felvonásban tízéves, a harmadikban húsz. „És minden végtelen, és semmi értelme arról beszélni, hogy milyen sok minden.” Tádék már kisgyerek kora óta a szimbolistákat olvasta, és az is lehet, hogy látta a kubisták első vásznait. Észrevette, hogy az anyjának dupla szeme van. A harmadik felvonás Tadekje, aki felfedezi a matematikát és a valóság mozaikszerűségét, nagyon emlékeztet engem a fiatal Adam WaZ.ykra vagy legalábbis a hasonmására az Epizódok című novellában. Ő is szinte ugyanez az évfolyam.

Witkacy áttetsző a számunkra: az irodalmi nemzedékek, stílusjegyek és szokások úgy követik egymást, mint valami kézikönyvben. Azelőtt sötét és különös volt, most világos és érthető. Miért? Witkacy az elkerülhetetlen vég perspektívájából nézte a maga világát. De ugyanígy nézzük most mi az ő világát. A Vízityúk Witkacy-féle kronológiájában a forradalom 1917-ben vagy 1920-ban zajlik.

464