Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
Zbyszko Dulski ugyanis szintén huszonöt éves, ő is kortársa Edgar Walpomak. Edgar egyszerre van kettejük között, a Dulska Zbyszkója, valamint Chwistek és Malinowski között. Ez is Witkacy zsenialitása. A vízityúk nemcsak Przybyszewski-idézetekből áll, hanem kész idézetek vannak benne a Dulska asszony bél is: VÍZITYÚK // / 0 az enyém. Fuldoklik itt közietek. Mert szép. Szép a lelke. Általam nagy lesz. (III. 45. o.) Vízityúk huszonhat éves, a Dulska asszony Juliasiewiczowája egyidős vele. Vízityúk varkocsba kötve hordja a haját, fekete krinolint, selyemharisnyát, lakkcipőt és panyókára vetett pelerint visel. Bizonyára Malinowski és Chwistek is hordtak pelerint meg csokomyakkendőt. Minden nemzedéknek megvan a maga szóhasználata és divatja. Gyengék vagyunk. A nagyság nyomaszt... A nagyság: bűn. A kicsinység: merénylet... Ezek az Újságíró szavai a Menyegzőben Stanczykhoz. De nagyon hasonlít hozzá Boy Szavasából az elcsábított lány beszéde a Zöld Léggömbben: Nem, én nem így gondoltam (...) ön azért más mégiscsak.. Benned nincsen semmi kisszerű (...) És a Vízityúk pontosan így beszél; bizonyára nem lehetett másképp, mint ahogy manapság sem lehet zavar és frusztráció nélkül. Nyilván, mert az élet csalás és hazugság, és mert nincs nagyobb dolog a művészetnél, és mert naggyá kell lenni, mindegy miben, bármiben, csak naggyá. VÍZITYÚK Minden nagy, ami visszavonhatatlan. Ezért nagy a halál, az első szerelem, a szüzesség elvesztése és a többi (...) Nem akarsz semmi visszavonhatallant tenni, és nagyságra vágyói (...) EDGAR Én nagy vagyok a magam teljes értéktelenségében. (1.10. o.) Juliasiewiczowa, Vízityúk meg még Alice of Nevermore is pattanásos arcú, tizennyolc éves lányként minden bizonnyal ott lehetett volna Przybyszewski Aranyul
