Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
Cz?stochowában sötétek az éjszakák. Kialudtak a gyertyák, leoltották az utcai fényeket. Az asszony kivitte vízzel teli vödrét, s paraszt szokás szerint áztatni kezdi benne a napi járkálásban kifáradt lábait. A kolostor falának tövében köpenyükbe burkolózva alusznak a részegek. Még álmukban is szentségtörő káromlást vagy imát mormolnak magukban. A sötétben valaki egy lánnyal próbál dűlőre jutni. A ló és az ember csípős húgyszaga összekeveredik a füstölő édes illatával s a hányás bűzével. „Menj, és ne térj vissza soha többé” - mondja az egyik ördög, Simon Péter az emberfeletti szenvedéseken keresztülment falusi félkegyelműnek. De az emberfeletti jelenti-e vajon, hogy isteni? Mert ha ez volt Krisztus, nem volt miért eljönnie. így fejeződik be Grotowski Apocalypsisa, a lengyel „Walpurgis éj”. 111. Grotowski magával hozta nyugatra a Metafizikát és a Módszert. A Módszer precíz és ellenőrizhető, a Metafizika sötét és sokértelmű. Cieslak nagyon fiatal, tapasztalatlan ifjú volt, amikor Grotowski pedagógiájának alávetette magát, s most úgy tűnik, a világ egyik legnagyobb színésze. Már néhány évvel ezelőtt azt mondta nekem Peter Brook, hogy Sztanyiszlavszkij óta senki nem tudott ennyit a színészetről, mint Grotowski. Ennek a színháznak a fizikáitása, a misztikuma és gesztusának végérvényessége, az arcok, melyek egyetlen izomrándulássá maszkká vátoznak, a nyelvnek hangmatériaként váó hasznáata - mindez csak a nó színházhoz hasonlítható, melyben a színészi mesterség nemzedékről nemzedékre szál. Má a kabuki színház is oldottabbnak tűnik Grotowski Laboratóriumi Színházához képest. De ha csak a felszín tökéletességét ismernénk el Grotowskiná, méltánytáanok volnánk vele szemben, mint ahogy nem értékelnénk kellőképpen a Berliner Ensemble-t sem, ha Brecht Coriotónusúnak előadásában csak a hadi jelenetek tökéletes koreográfiáját vennénk észre. Komolyabb kérdés voltaképp csak kettő merül föl. Mit jelent Grotowski Metafizikája, és szét lehet-e váasztani a Módszert a Metafizikától, s az elsőt lehet-e önmagában alkalmazni a másfajta ideológiát képviselő, másfajta feladatokat maguk elé tűző színházakban? Vagy egyszerűbben: lehet-e a Módszert hasznáni olyan színházban, mely a Metafizikát politikává vagy lázadássá akarja helyettesíteni? Grotowski a brechti modellhez hasonlóan a teljesség ambíciójává lép föl; mindent magába olvaszt; a színház szakráitását éppúgy, mint a jelelméletet, a színészi mesterség etikáját nem kevésbé, mint a színpadi fény technikáját. De a gyakorlatban és az elméletben is ez a két szisztéma minden pontján ellentétes egymássá. Brecht ezt írja: 456
