Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

rabjában drámaliősként, de legalábbis különböző álneveken szerepel Bronislaw Malinowski, az ifjúkori barát, akinek társaságában 1914-ben Ceylonon át Ausztráliába vezető antropológiai expedíción vett részt.

Edmund Leach, a kiváló angol antropológus azt írja hogy Malinowski A vadak szexuális élete című híres könyvének legnagyobb újszerűsége abban állt, hogy határozottan szakított a puritán antropológusok naiv evolucionizmusával, akik azt tartották, hogy a vadak szokás-szabadságától a civilizációs fejlődés a viktoriánus normák felé vezet, és ebből a szemszögből ijedtséggel néztek az Óceánia szigetein fellelhető szexuális játékokra. Azonban Malinowski más élettapasztalatokkal utazott a trópusokra. Kora ifjúságától festők és költők barátja volt. Witkacyhoz hasonlóan bizonyára rajongott Gauguin festészetéért. Az Új-Guinea szigetein és Trobriandon talált rá saját „paradicsomára”. A „vadak” szexuális szokásai láttán nem háborodott fel, talán nem is csodálkozott azokon. Számára meglepő hasonlóságot mutathattak a művészkörök bohém szokásaival.

Witkacy jóval a neves angol antropológus előtt éppen így értelmezte Malinowskit. A Bungo 622 bukása, avagy A démoni nő című első regénye epilógusában - melyet csak halála után adtak ki - következőképpen írt hőséről, herceg Nevermore-ról, akiben Malinowski vonásai fedezhetők fel ( Nevermore hercegnő a Vízityúk című drámájának a szereplője): A Herceget valami hallatlan bűnökért, melyeket a Whitechapel zugutcáiban követett el néhány lorddal, száműzték Uj- Guineára, és ez idő alatt megírta oly mértékben zseniális művét ezeknek a vadaknak tűnő, és megvetéssel pápuáknak nevezettek perverzióiról, hogy pár év múlva visszatérhetett Angliába, mint Member of British Association for Advancement of Science and Fellow Royal Society. Az ő további élete hihetetlen kitörő diadalsorozat volt... Még figyelemreméltóbb Witkacynak a „bibliográfiai” adaléka ehhez a „perverziókról szóló zseniális műhöz”: The Golden Bough of Pleasure. Witkacy olvasta elsőként A vadak szexuális élete című művet, mint a „Gyönyör Arany Ágát”. Azt gondolom, hogy nem sokat tévedett.

Egy másik személyiség, akit Witkacy több ízben átmentett a művészek és matematikusok kávéházából regényeibe és drámáiba, Leon Chwistek festő, híres logika- és kulturfilozófus volt. A művészkávéházban a beszélgetéseknek saját egyéni kódja van és a szakmai nyelvek keverednek. A Filozófia terminus technikusaiban elhangozhattak a legkifinomultabb szexuális ajánlatok. A „pragmatista” szó személyes sértésnek vehető. Witkiewicz drámakötetének fülszövegében Tadeusz Kotarbinskinak, a lengyel filozófusok nesztorának Witkacyról szóló cikke egyik részletét

428