Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig

A színház hosszú éveken keresztül csak abszurdot talált Witkacy drámáiban. De darabjai a maguk vad teatralitásával leginkább komédiákként arattak sikert, sőt, gyakran a groteszk határán, s akkor az elég meglepő, teljesen „realisztikus”, sőt időnként a látnoki jelent mutatták be. Ráadásul, vagy talán épp Amerikában. Sokkal roszszabbul sikerült a színháznak megtalálni és megmutatni a színpadon a witkiewiczi rettegést. Talán egyedül Kantor vette észre ezekben a „vidám” darabokban a halál leheletét. De aztán a halál ábrázolásait saját útján kereste.

Úgy gondolom, ami Witkiewicznél komolyan megragadó, talán még mindig az egyedüli modem, az ő sajátja, az abszurd megismételhetetlen próbája, az a modernnel való telhetetlenség. S talán althoz, hogy ezt megmutassuk, az kell, miként már elsőként Konstanty Puzyna észrevette, hogy visszatérjünk a modernhez, annak ikonjaihoz és szimbólumaihoz. Szeretném Munch Madonnáját egy gázlámpa alatt Witkacy Vízityúkjának Nevermore hercegnőjeként megnézni.

Fordította Éles Márta.

422