Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
IV. A lengyel Tiszta Forma Színháztól az Esszencia Színházig
A KORTÁRS LENGYEL DRÁMA GENEALÓGIÁJA A szín Lengyelországban van, illetve sehol. A szín Lengyelországban van, illetve mindenhol. Ezzel a megállapítással fejezte be Alfred Jarry azt a bevezetőt, amit az Übü király 1896-os premierje alkalmából mondott a közönségnek. E második megállapítást MroZek valamennyi darabjával kapcsolatban is mondhatta volna, de ugyanígy ráillik Gombrowicz, RóZewicz, de legkivált Witkiewicz darabjaira. Az Übü király véres történelmi zűrzavarának Lengyelország a helyszíne, amely sehol sincs. Csaknem ötven évvel Jarry „sehol”-ja „mindenhol”-lá vált. Az Übü király kétségtelenül egyike annak a három-négy darabnak, amelyből az abszurd és a kegyetlenség modem színháza eredeztethető. Übü először kitömött báb volt, az undorító fizikatanárt jelképezte. Aztán lett belőle ambiciózus atya, gyáva polgár és rettegett császár. Jarry felismerte, hogy a bábnak ez a fajta használata lehetővé teszi számára, hogy egyetlen darabon belül megjelenítse Shakespeare tragédiáinak döbbenetes kivonatát. Nem kétséges, hogy felismerésének óriási a jelentősége. Az Übü király nemcsak a Shakespeare-történetek valamiféle esszenciája lett, hanem az első groteszk esszé a történelem mechanizmusának megjelenítése, egy-két órányira sűrített dramatizált „képregény”. Übü, a király embereket gyilkol és behajtja a sarcot; minden második szava: szar; kegyetlen, kapzsi és hülye. A modern abszurd színház legegyszerűbb meghatározása: a tragédia félelmetes gúnykacajba fullad. Amikor a történelem valóságos eseményei túllépnek az abszurd és a horror határán. 111. Richardból Übü, a király lesz. 1966-ban egy belga újságíró ellátogatott Lengyelországba. Ő sem tudta kivonni magát az alól a hatás alól, amit hazám gyakorol a külföldi látogatóra. Élményei így 397
