Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

rályfi közül a leglengyelebb Hamlet Wyspianski vízióiban, aki a Wawel tornácán sétál ke­zében a könyvvel. Az a könyv természetesen Slowacki Király-Szellem című müve volt. Ilyenné válhatott volna Claudius Swinarski Hamletiében, a királyfit Angliába utasító jelenetben. Claudiust Jerzy Trela játszotta. Vele társult volna az egyébként elmaradhatatlan árnyék, melyet Swinarski gondolt ki. Az árnyéknak kellett volna odatolnia a pergamentet, a pecsétet és a viaszt. Az egész jelenet sötétben, gyertyavi­lágnál játszódott volna. Ennek az embernek - az uralkodó névtelen árnyékának - kellett volna megmelegítenie a piros viaszt a királyi pecséthez. De a viasz Claudius kezére csöppent. „Konrad megkérdezte - emlékszik vissza Trela -, hogy kibírok-e én ilyen forró viaszt. És egész erőmből kellett a pergamenbe nyomnom a pecsétet, ezzel pecsételve meg Hamlet halálos ítéletét.” Claudius ebben a jelenetben meztelen volt, éppen csak egy lepedő sarkával takarta el magát: éjnek idején verték fel a hitvesi ágy­ból! A meztelen király, véres jellel a kezén, lepecsételi a halálos ítéletet. A következő jelenetben - a Shakespeare-tragédiának e Swinarski-féle, meglepő olvasatát követve- a meztelen király térdre ereszkedik az imához, ugyanazzal a véres jellel a kezén. Nehezen ereszkedik le. Swinarski rákényszeríti Claudiust, hogy „bejárassa” a dere­kát, mielőtt térdre borulna. Claudius az utolsó jelenet próbáinak egyikén kivette Hamlet kezéből a méreg­poharat, és maga itta ki az utolsó cseppig. Két esetben viszont azt láttam a próbán, hogy Hamlet teljes erőből szétfeszíti Claudius összeszorított állkapcsát, és beleönti a pohár tartalmát. Kétféle értelmezése ezt a tragédiának. Végül is melyiket választotta volna Swinarski? Opalski könyvének miden elbeszélője, minden színésze azt mond­ja, hogy az előadás végleges formája az utolsó próbákon állt volna össze. De a Hamletról összegyűjtött beszélgetésekből az derül ki, hogy Swinarski makacsul - és nem félek attól a szótól sem, hogy kétségbeesetten - a saját lélek-testével nyitott fel minden alakot, nemcsak Hamletet, aki ő maga lett volna és egyúttal Everyman (Akárki), de Opheliát, Gertrudot, Rosenkrantzot és Guildenstemt is; mindegyiküket felemelte és porba sújtotta, azt akarta, hogy teljes ellentmondásosságukban jelenje­nek meg, abszolút sötétségben és teljes világosságban. lan Omesco ebben az évben jelentette meg elgondolkoztató könyvét Hamlet ou la tentation de Impossible (Hamlet vagy a lehetetlen megkísérlése) címen. Swinarski talán egyedül merte generációjából a lehetetlent megkísérteni. De a lehe­tetlen Hamlet csak úgy lehetséges, ha beteljesületlen. Swinarski lehetetlen Hamletje- mitikus Hamlettá vált. Kamieny Pótok, 1988. augusztus Fordította Király Nina. 388

Next

/
Thumbnails
Contents