Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

ilyet. Hamlet is ilyen ruhát hordott. És ugyanilyen fehér nyakfodros ruhában, széles karimájú, nagy fekete kalapban jelent meg a Szellem is. Az előszínpadon kis pad volt, ezen beszélgetett a Szellem Hamlettel, úgy, mint apa a fiával. A vállára tette a kezét és magyarázott. Nagyon szelíden. Mintha csak beszélgetnének. És épp a Szellemmel folytatott beszélgetés eme hétköznapisága volt megrázó.

Swinarski vissza akart térni Hamletiében a Szellem hagyományos ábrázolásához. Az előadás díszlettervezőivel, Lídia és Jerzy SkarZynskival folytatott beszélgetésből - amelyet Opalski pontosan feljegyzett - tudjuk, hogyan jelent volna meg ez a Szellem. A Szellemnek nemcsak teljes fegyverzetben kellett volna lennie, de vértezete alól ki kellett volna látszania „oszlásnak indult, gennyes, lüktető testének”. „Az öreg Szellem olcsó trükkje ez - mondják Skariynskiék, nyilván Swinarskit ismételve fiatal, naiv fia szívét veszi célba, hogy megindítsa és bosszúra tüzelje.” E koncepció szerint a Szellem, ha hihetünk a Beszélgetéseknek, e páncélozott, oszló hulla, az öreg Hamlet feudális rablóháborúit személyesíti meg, amelyekkel az újfajta, pragmatikus diplomáciát folytató, megfontolt Claudius felhagyott. Pace! Még a legkiválóbb rendező elméleti fejtegetéseiben sem bízhatunk vakon. De Swinarski, a maga bámulatosan mély intuíciójával, ráérzett a Szellem másik szerepére is. A Szellem felhívás a múltból. Arra szólít fel, hogy ne felejtsük el a múltat.

Ennek is van már vagy tíz éve: láttam a Hamletet Dubrovnikban. Augusztus volt. Dubrovnik szinte izzott a napfényben. A várost ma is falak veszik körül. Szinte nem is látni a tengert. A köves kis strandok a városon túl vannak. A városban, ebben a napsütésben, a felhevült, fehér falak közt a klausztrofóbia gyötrelmes érzése fogja el az embert. Mintha nem volna hova menekülni. Mindig ugyanazok az arcok. Es ugyanazok a hangok. Még este is, amikor enyhül ugyan a hőség, de a fehér falakból sugárzik a láz. Késő éjszaka a szűk utcában félbeszakadt kiáltások hangzanak, különböző nyelveken. Éjszaka sirályok gyülekeznek Dubrovnikban. A dalmát hiedelmek szerint a sirályok fiúk, akik szerelmüket árulják.

Dubrovnikban, a városon kívül van egy régi, félig romos vár. Ebben a várban minden nyáron bemutatják a Hamletet. Ezek az előadások néha, a helyszín miatt, igen hatásosak. Az a Hamlet is ilyen volt, amelyet vagy tíz éve láttam, jól emlékszem rá. Késő este voltak az előadások a várudvaron, ahová, szemben a deszkákból ácsolt színpaddal, fapadokat állítottak. Amikor megjelent ezen a színpadon a királyi udvar, egy pillanatra úgy tűnhetett, mintha a nézőtéri padokból mentek volna fel a nézők a színre. Gertrud és Claudius olyan volt strandruhára és

375