Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

hunyt király párbajban megölte a norvég Fortinbrast. Ez a párviadal volt hivatva eldönteni a kérdéses határ menti területek sorsát. Aztán Claudius megmérgezte az öreg Hamletet, nőül vette özvegyét és elfoglalta Dánia trónját. Mire lehet számítani? A hűbéri bosszú és a legnagyobb valószínűség Claudius, vagy Claudius és Gertrud meggyilkolását kívánja Hamlettól. Az ifjú Fortinbrast is sérelem érte. A meggyilkolt norvég király fiától ugyanez a prognózis Hamlet meggyilkolását kívánja: az ifjú Fortinbrasnak Dánia királyává kell lennie. Ez Shakespeare Hamletiében az elsőrendű akcióstruktúra.

Ez a prognózis valóra vált, de csak a szereplők halálának sorrendjében. Az ifjú Fortinbras uralkodását négy halálesetnek kell megelőznie. Az idős Hamletet még az akció kezdete előtt meggyilkolták. Amikor az ágyúlövések Fortinbras érkezését jelzik, három halott fekszik a színpadon. Claudius és Gertrud halála az Oresztésztragédia változatlan struktúrájának megismétlődése. De a tragédia kezdettől fogva a vérbosszúk sorozata és e sorozat lezárásának története volt. Ahhoz, hogy a bosszúsorozat lezárulhasson, Fortinbrasnak vérontás nélkül kell elfoglalnia a trónt. Tehát Hamletnek előbb meg kell halnia, de nem az ő kezétől. Mielőtt meghal, meg kell bosszulnia apját. Megbosszulja apját, de nem bűnös az anyagyilkosságban, sem a másik, előre eltervezett gyilkosságban.

Milyen választása lehet Hamletnek? A válasz látszólag egyszerű: gyilkol vagy nem gyilkol, megbosszulja apját, vagy elmegy Helsingőrből. Brecht azt írta a Kis színházi organonbm, hogy Hamlet nem képes használni az „új szellemet”, amelyet Wittenbergben elsajátított. Tanácstalan a feudális világ konfliktusaival szemben. Úgy érzem, Brechtnek csak látszólag van igaza. Valójában Hamlet egészen másfajta választás előtt áll. Választhat és választania kell Hamlet között, aki öl, és Hamlet között, aki nem öl. Kényszerhelyzetben van, két kívülről ráerőszakolt szerep között választhat. Egyik szerep sem való neki. Mindkettő kitaszítja őt a társadalomból, vagy mint gyilkost, vagy mint apját meg nem bosszuló fiút. Hamlet nem fogadhatja el ezt a választást, de nem is mehet el. Soha többé nem lehet már önmaga, vagyis az a Hamlet, aki azelőtt volt, akinek nem kellett lehetetlen választások előtt állnia. Innen az öngyilkosságnak, mint egyetlen menekülésnek a gondolata. Mert egyik felkínált szerepnek sincs számára végső igazsága, hitele. Hamlet látszólagos választása negatív, vagyis megteheti, hogy nem öl. de ez a negatív választás is csalóka: nem ölni - ez a másik felkínált szerep. Hamlet, ellentétben valamennyi antik Oresztésszel, nem fogadja el ezt a választást. Rákényszerítik. A „többiek”. A sors az, ami kívülről ér bennünket. A „sors”, amely Hamlettel megbosszultatja apját: a kardok kicserélése,

370