Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)
I. A görög tragédia és az abszurd színház
PRÓTESZILÁOSZ No, csak emlékezzél vissza, Plútón! Orpheusznak kiadtátok ugyanez okból Eurüdikét és Héraklész kedvéért bezzeg kiengedtétek rokonomat, Alkésztiszt! Prótesziláoszt három órára engedték el a Hádészből. Megjelent Laodameia hálószobájában, és a szobor szájával szólt hitveséhez. Amikor letelt a bárom óra. Laodameia szíven szúrta magát, és csatlakozott férjéhez. Egy másik verzió szerint Laodameia hosszú éjszakákat töltött a szoborral. Érzelmei bizonyára hevesebbek voltak Admétoszénál, aki csupán „hideg gyönyört” várt Alkésztisz hasonmásának ölelésétől. Egyszer, kora reggel, egy szolga kileste Laodameiát; abban a szent meggyőződésben, hogy az asszony szeretőt rejteget hálószobájában, értesítette fölfedezéséről Laodameia apját, aki megtalálta a szobrot lánya ágyában, és elégettette. Laodameia a lángokba vetette magát, és meghalt. A második verziót modernebbnek érezzük, és ha Hüginusz nem jegyezte volna le, akár Giraudoux is kigondolhatta volna. De az első verzió sokkal drámaibb, és mint a feltámadás színpadi modelljét későbbi időkben is gyakran alkalmazták. A barokk színházban, amely önállóan, de mélyen megemésztette az antik hagyományokat, a holtak visszatérnek és a szobrok beszélnek. Moliére Don Jüanjában a Parancsnok szobra bűnhődést jósol a hitszegőnek. Shakespeare Téli regéjében a hitszegéssel vádolt és halálra ítélt asszony tizenhat esztendővel a halála után megéledő szoborként jelenik meg a férjének. A szobrok arca nem ráncosodik. Admétosz azon elhatározásának, hogy hálószobájában felállíttatja halott feleségének hasonmás-szobrát, látszólag semmi szerepe sincs az Alkésztiszben. Euripidész nyilván nem akarta megismételni a Prótesziláoszt De ez az elvetett ötlet mégis arról tanúskodik, hogy Euripidész kereste Alkésztisz visszatérésének színpadi megoldását.'8 Az öregek kara az utolsó énekben, közvetlenül a happy end előtt még egyszer figyelmezteti a darab szereplőit, hogy Aszklépiosz a halálból nem gyógyította ki az embereket, még az istenfiak is tehetetlenek a halállal szemben. A halál az egyetlen istenség, amelynek nincs oltára, mert semminémű áldozattal nem lehet könyörületre bírni. (...) A halált szörnyűnek érzem (...) Az Alvilágból vissza halandó ki jött?*(281-282,297) * Euripidész: Az őrjöngi Héraklész. Bp, 1984. Fordította Jánosy István. 35
