Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

III. Shakespeare még mindig kortársunk avagy a rendezés iskolája

Az ardennes-i erdő Erósz tanítómestere. Ám a fiatalok számára tükör, amelyben az idegen vággyal mint saját szex-élményük előérzetével találkoznak.

Szegény pásztor! Megláttam a sebed.

S vad kínjában magamra ismerek. (11.4.)

Pásztor? Rosalinda egy percre már megtalálta önmagát a Phoebeért sóhajtozó Silviusban:

(...) a vágynak

Táplálék, hogy más vágyába láthat. - Vigyél a színhelyre, s meglásd, milyen Buzgón játszom velük a szerepem. (III.4.)

I'll prove a busy actor in their play. Sartre, a Cselédek című Genet-darabról szóló, sziporkázó esszéjében azt írja, hogy a színésznek, ha „igazi” akar lenni, önmaga számára hamissá kell válnia. A Genet-félc erószban - hamis nemmé. De a transzvesztita számára éppenséggel a nem hamissága az igazság. Abban a „darabban”, amelyben Rosalinda akarja játszani a szerepet, Ganymedes a színész. Rosalinda az ardennes-i erdőben nem a mi színpadjaink idétlenül férfinak öltözött nője, hanem Ganymedes.

Figyelmeztetlek, belém ne szeress Álnokabb vagyok, mint a boros eskü, (I1I.5.)

Rosalinda itt hímnemben beszél önmagáról. Phoebe is hamis pásztorlány, illetve pásztorlány-hamisítvány ebben az „erdőben”, s ő is, akárcsak Olivia a Vízkeresztben vagy a „bűnös angyal” a Szonettekben egy lányos fiúba szerelmes. A testi szépségbe, a nem-átöltöztetett testiségbe;

A lába, az igazán, - de azért jó.

Kedves pirosság volt az ajkain,

Kissé érettebb, ragyogóbb pirosság,

Mint az arcán: égő rózsa az egyik,

A másik meg halovány rózsaszín. (III.5.)

Elgondolkodtató a színek szimbolikus különbözőségének ezen ismételgetése. A szerelmi háromszögben Phoebe a Black Lady helyét foglalta el. Neki is fekete a haja.

Üveggyöngy-szemed, selyem éj-hajad,

Tiszta-szemöldököd és tejfel-arcod Az én lelkemetnem bűvöli meg. - (1II.5.)

340