Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

rát. és a sarkán jár. Jacqueline tekergeti a nyakát. Aztán guggolva táncolnak: itjabb Jacques és Roberte II. nem mozdul a helyéről, de ők is összeguggolnak. A nagyszülők kábán vigyorognak egymásra, forgolódnak, aztán leguggolnak. A jelenetnek kínos érzést, szégyent kell ébresztenie a nézőkben. Csökken a fény. A színészek furcsa hangokat adnak ki, nyávognak, brekegnek. Elsötétül a szín. Egy ideig még látni, ahogy Jacques-ék és Roberte-ék állati hangokat hallatva békaügetésben haladnak körbe, aztán már nem látni őket. Csak a vartyogásuk, sóhajtozásuk hallatszik, minden sötétségbe borul. Mindenki eltűnt, csak Roberte nem: fekszik vagy inkább kuporog, nyakig beborítja a ruhája. Csak sápadtan imbolygó, három orrú arcát látni és tekergőző kilenc ujját.) (Ionesco id. mű 102)

A Tojásban a jövő című darabban ez az állatfarm egy tyúkól. Roberte II. sorra tojja a tojásokat. Tojásokkal szaporodik. Ez a tojásokkal való szaporodás végtelen, és minden tojás egyforma. A tojások rejtik a jövőt. Megkülönböztethetetlen Jacques-ok és Roberte-ek kelnek ki belőlük. Mind egyformák. De a halál még itt is jelen van, ebben a karneváli tyúkólban, ahol végeszakadatlan a szaporodás, ahol elveszik a személyiség, és ahol az élet a tojásra korlátozódik. Még mielőtt a fiatalasszony tojásokat tojna a kosárba, Jacques Nagypapa haldokolni kezd. „Haldoklik” - azaz belép egy üres keretbe. Egy pillanatra ki is lép belőle, hogy a család megrökönyödésére kicsit nótázzon.

JACQUES NAGYMAMA:

Most nem énekelhetsz. Halott vagy. Gyászolsz.

JACQUES NAGYPAPA:

Nem... nem... az nem számít. Énekelni akarok.

JACQUES PAPA (Nagypapához):

Ha te sem tiszteled a saját gyászodat, akkor ki tisztelje ?

Freud értelmezésében a nevetés az a baksis, amelyet elfogad (és felmenti önmagát) az erkölcs cenzora annak fejében, hogy tréfában mutatjuk be a megbotránkoztató szándékokat és tiltott vágyakat. A „legtiltottabb”, a legelfojtottabb, tudatunk legmélyére taszított érzés a halálfélelem, a rettegés attól, hogy meghalunk. Valamenynyien így vagyunk ezzel. Ennek bemutatása fejében jár a baksis, a nevetés, Az archaikus viselős Halál - nevet. A nőnek öltözött férfi által szült torz-szörny karneváli világrajövetele, a Halál maskarás körmenete vidám nevetést fakaszt. A vég iszonyait mulattató látványossággá változik.

142