Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

Király Nina: Előszó. Jan Kott avagy az esszéírás művészete

peare-korabeli történelem, melyet az esszék olvasói a sajátjuknak érezhetnek Kott interpretációjában, a hatalom megőrzésének kegyetlen Nagy Mechanizmusaként jelenik meg. Uj kötetében a történelmi tragédiát Kott a világtragédiával köti össze. Büchner Danton halála c. drámájáról szóló esszéjében a Nagy Mechanizmus már nemcsak ideológiai, hanem metafizikai érvényű is.

„A The Holkham Bible ban, az egyik leggazdagabban illusztrált XIV. század eleji angol kéziratos könyvben éppen Fortuna forgatja a királyok hosszú életének kerekét. Ó tolja felfelé a lobogó hajú kisgyermeket, aki koronát tart a kezében. S amikor a szerencsekerék a legmagasabb pontra ér, a korona a gyermek fejére kerül, a jogar pedig a kezébe. Aztán az istennő lefelé buktatja az immár öreg, szakállas férfit, akinek a fejéről leesik a korona. És végül ott fekszik a kerék alatt félig meztelenül, mezítláb, megfosztva királyi öltözékétől, a koronától és a jogartól. A király tragédiájának itt négy felvonása van: Regnabo, Regno, Regnavi, Sum sine regno (Uralkodni fogok, uralkodom, uralkodtam, királyság nélkül való vagyok). De talán az a legjellemzőbb, hogy a középkori Bibliában a királytörténeteknek ez a Nagy Mechanizmusa a keresztény világ kezdetével esik egybe, és ezzel mintegy metafizikai törvénnyé emelkedik. A szerencsekerék-ábra előtti oldalon a világ teremtése látható, a csúcson Istennel, aki óriási körzőt tart a kezében. A király bukásához hasonlóan ábrázolódnak Lucifer és a gőgös angyalok, amint a mélységbe hullanak. Ebben a középkori Bibliában talán első ízben válik világtragédiává a történelmi tragédia.” - írja Jan Kott Büchnerről szóló esszéjében.

Bachtin műveinek olvasása, az ő prestrukturalista módszere - amelyet Franciaországban már az 50-es években ismertek - jelentős mértékben hatott Kott Shakespeare-tanulmányaira. „Amikor felfedeztem az irodalom karneváli interpretációját Bachtinnál, újra visszatért párizsi szürrealista életérzésem. Újra láttam, hogyan fonódik össze a csúf a széppel, a halál a születéssel, a fennlévő a lentivel. Bachtin különösen inspirálta Shakespeare drámáinak, kiváltképpen A szentivánéji álom és az Ahogy tetszik értelmezését”.

Jan Kott Shakespeare-hez való viszonyát a legtalálóbban Joseph Conrad Lord Jim c. regényéből vett részlettel illusztrálhatjuk: valahol a dzsungelben egy Shakespeare-könyv van az asztalon. A világtól távol élő ember, a hozzá intézett kérdésre: És maga ezt olvassa? - így válaszolt: Igen, olvasom, mert semmi más nem ad annyi eró't, mint Shakespeare.

12