Kott, Jan: A lehetetlen színház vége. Esszék (Budapest, 1997)

I. A görög tragédia és az abszurd színház

készült bundáknak a belső és a külső része, amiket a Trója falai előtt fagyoskodó görög strázsák hordtak téli éjszakákon.

Agamemnón az isteneknek engedelmeskedett, amikor úrnak indult a görög hadsereg élén, hogy megbüntesse Tróját Heléna elrablásáért. De ahhoz, hogy a görög flotta elhajózhasson Auliszból, fel kellett áldozni Artemisz,nek Iphigéniát. Trója porig leégett, a férfiakat és a gyermekeket megölték, a szentélyeket meggyalázták. Az istenek bosszúja most a görögökre sújt le. Az istenek ügyelnek arra, hogy egyetlen gyilkosság se maradjon megbosszulatlanul. A történelemhez mindig sok vér tapad, de az Oreszteia szörnyű igazságtétele sem más, mint az istenek emberekre kényszerített, abszurd szigora. A szigor, a szertartás köntösébe bújtatott kegyetlenség. Ezt teljes egészében talán Artaud értette meg először. Ezek a szertartások az istenek közreműködésével zajlottak, de legalábbis az ő tiszteletükre. Az iphigéniákat mindig oltáron kellett meggyilkolni.

Klütaimnésztra megöli Agamemnónt, mert azt akarja, hogy szeretője, Aigiszthosz legyen a király, mivel Agamemnón beleegyezett Iphigénia feláldozásába, és mert magával hozta ágyasául Trójából Kasszandrát. Az ember világában ezek tökéletesen kielégítő indítékok. De az istenek világában nem. Agamemnónnak, mielőtt meggyilkolják, végig kell mennie azon a bíbor szőnyegen, melyet Klütaimnésztra terít le a palotába vezető lépcsőre. Agamemnón, aki egy egész véráradaton lépdelt keresztül, most tétovázik, rálépjen-e a vörös szőnyegre: tudja, hogy ezzel kihívja maga ellen az isteneket. Rálép, s abban a pillanatban a hóhér maga válik áldozattá!

Végső soron abszurd az a tény, hogy egy szőnyegen való átkelés kivívhatja az istenek, vagy a sors haragját. Abszurd az, hogy arra a világra, amelyben minden tettünkre csak esetlen csönd a válasz, rá akarjuk kényszeríteni saját, ésszerűségről alkotott fogalmainkat, de legalább annyira abszurd, hogy a világ is ránk akarja kényszeríteni saját ésszerűségét. Abszurd, ahogy Átreusz palotája az isteni igazságszolgáltatás laboratóriuma.

Amikor Aiszkhülosz Oresztésze meggyilkolja az anyját, az Erinnüszök bujtogatják. Az Áldozatvivőkbzn csak Oresztész látja őket. Ezek az alakok azonban nem csupán a képzelet szüleményei, mint később Euripidész Oresziészíben; itt az Erinnüszök valóságos figurák.

117